Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mit jelent nekünk Kolozsvár?-

2012.01.07

Mit jelent nekünk Kolozsvár? Erős, folyamatos zsongást, hogy Kolozsvár visszavár, Kolozsvár hazavár!

Magyarul zsong, zenél velünk a táj, hogy Kolozsvár, Kolozsvár és Kolozsvár. Magyarul szól hozzánk és szívből muzsikál, hogy Kolozsvár – amikor naponta a Fellegvárra menekültünk, akkor a szemlélődésbe mélyültünk, csak makacsul ültünk és időtlenül bámultunk téged – te drága Kolozsvár! Minden veszteségek ellenére csodáltunk kemény kitartásodért, főleg a téged elnyomni akaró blokkok (panelek) furcsa dzsungelétől féltettünk. A lábunk alatt hevertél, kiszolgáltatottan s mélyen megalázva, de minden percben veled voltunk, veled éreztünk és szenvedtünk, de összeszorított fogakkal hadonásztunk! Olyankor te mindig megnyugtattál, személyesen küldted hozzánk dicső múltad egy-egy nagy fiát: Báthory Istvánt, Rákóczit, Heltait, Apáczait, hogy szóljanak hozzánk, hogy vigasztaljanak, mert nem oda Buda, tartja magát az erős Kolozsvár! Előtte értünk hadakozott legnagyobb fiad, a győzhetetlen Mátyás király, a babérkoszorús, büszke lovas, aki minden helyi és reneszánsz fortélyt megtanult, szeretett, de ha kellett, keménykezű uralkodóként oda-oda csapott; hol polgárként gondolkozott, hol egyszerű parasztként mutatkozott, mulatozott, énekelt, de hét nyelven beszélt! Mese nem volt! Láthatatlan, fekete seregével minden éjjel most is visszajár, mint a szép időkben hajdanán! Hányszor de hányszor felverte a kolozsvári út porát, s hányszor de hányszor verte le a legfélelmetesebb ellenségünket: saját kishitűségünket.

Mit jelent nekünk Kolozsvár? Amit a jól látható Szent Mihály templomtornya jelent nekünk: szétvert, szétszórt népünk fölött az egyenes tartást, a büszke felívelést! (Szent István királyunk a gonoszt legyőző Szent Mihály főangyalnak ajánlotta az erdélyi püspöki egyházmegyét, az ő nevét viseli a székesegyház.)

A Szent Mihály templom harangjának hangja szívünkben is egyre csak ver, szól, zakatol, egyre csak kondul és keservesen búg, összefogásra hív!

Mit jelent nekünk Kolozsvár? Amit a sétatéri Magyar Színház előadásai jelentettek telt házas estéken, túlcsordult lelkünknek a szenvedélyes szerelmet, a szűnni nem akaró tapsokat Thália és az Igazság oltára előtt!

Mit jelent nekünk Kolozsvár? Reményik Sándor mennydörgő istenét, hogy:

„Eridj, ha tudsz…

Eridj, ha gondolod,

Hogy valahol, bárhol a nagy világban

Könnyebb lesz majd a sorsod hordanod.”

 

Kolozsvár, Dsida Jenő és Reményik Sándor azt a szívszorító érzést testesítik meg, amit tehetetlen fájdalmukban képesek voltak a gyalázatos trianoni világ fülébe üvölteni: a vér remegtető igazságtalanság kibírhatatlan fájdalmát!

„Itthon maradok én!

Károgva és sötéten,

Mint téli varjú száraz jegenyén!”

Csontba hasító szózata marasztal, ha elmentél, mindhalálig remegtet! Méreg sem lettél!

Mit jelent nekünk Kolozsvár. Ifjú szívünk ott lobbant először szerelemre, nem egyszer, nem kétszer, nem bátortalan nyámnyilaként, hanem életre-halálra szóló kitartással, együvé tartozással, szenvedéllyel, tisztasággal, mélységes mély hittel, meggyőződéssel, az erdélyi ember kemény öntudatával, úgy, hogy a Gyalui-havasok szinte négykézláb csúsztak hozzánk! Akkor, amikor mi már nem leszünk, a belőlünk táplált tűzből kitörjenek a lángok és lavinák, működő vulkánok legyenek! Közben a Kis-Szamos vize továbbra is békésen fog tovább kanyarodni a Kolozsvári-dombok dereka körül.

Mit jelent nekünk Kolozsvár? Azt, hogy jól koptattuk a belváros aszfaltos járdáit, de a környező erdőkben is jókat kirándultunk. Pipacsos búzatáblák integettek a Mezőség irányából, tehenek legeltek, lovak nyerítettek, birkák bégettek, juhászok hallgattak, nem énekeltek; tisztások pihentették a megfáradt vándort; erdők madarai daloltak, források csörgedezve hűsítették szomjunkat, lelkünkbe egyre csak azt zengték, zúgták állhatatosan, hogy szép az élet, cukor az élet…

Még ma is abból a frissességből éldegélhetünk! Lélek-felszabadító felhők a tenyerükön hordanak, visznek, három dimenzióba csábítanak, védenek, ha kell, mint a Mikó-kerti öreg, göcsörtös fák s az örökké tartó emlékek! A Botanikus-kert virágai erősen illatoznak, ütemesen, ölelve lengedeznek: Kolozsvár. Kolozsvár. Kolozsvár. Aztán a jó mag mindig jó talajra hull s kisarjad. A többit sem szórja szerteszét a szél, de mégis-mégis határon túlra is kerül s talán az öt kontinensről génmanipulációk és veszteségek ellenére is vissza-visszaszáll, mert ami összetartozik, az összenő, ugye Xantus Jánosunk, ugye Palocsay Zsigmond nemesítő urunk? Azt csak a Teremtő választhatja szét! Földi hatalom, sohasem! Nőhetnek belőlünk fenyvesek, szakadhat belőlünk sziklaomlás, marad a Törvény a Kárpátok karéja körül, ahol a Magyarok Istene az úr, a hun-avar-magyar nyelv az úr, mert annyira gyönyörű, amennyire logikus a világnyelvekhez és a nem aglutináló (szótagoló) kis nyelvekhez képest. A magyar nyelv különbséget tesz a szerelem és a szeretet között, árnyalja az áldást, leveszi az átkot! Mára már csak a magyar nyelvű könyvekért és lapokért való mindennapi vadászatunk maradt, a betevő falatról és a forint gyengüléséről nem is beszélve! De akkor is, a szellem és a lélek mindenek felett kering, akár a Föld a Nap körül! Földünk kevés. Vizünk még van, de nem válik borrá, hacsak a Teremtő nem akarja!

Mit nekünk Olümposz bércei, Kolozsvárról nem is látható, nem is érdekes, de ma sem jelent annyit, mint a kolozsvári Fellegvár!

Minden csatangolásunk, nemes szemlélődésünk, boldogságunk szent fővárosa, városa Kolozsvár! Te egyetlen, maradandó, nagy szerelmünk: Kolozsvár!

Minden jó szó, vers, cikk és oxigén a dús jövőnket szennyezések ellenére is szolgálta – roppant leheletünkből hitünk felszállt! Mindenünk és minden csak azt dalolta Kolozsvár, Kolozsvár, Kolozsvár! Húzták nekünk a talpalávalót, mindegyre félreverték a harangokat az égiek, hogy járjuk a legényest, a gyors csárdást, a diszkó zenét nem ajánlották, de az is volt. A lényeg, hogy ne tunyuljunk el, s ha fát vágnak rajtunk, akkor sem adjuk fel! Soha!

Fogjunk össze, tartsunk ki tiszta szívvel, és sohase legyünk megalkuvók, anyagias, hitvány magyarok!

Harangoztak Kolozsváron az égiek. Mindenkinek tudtára adassék, már összecsődült Mátyás király szobránál mindenki, aki számít, aki testben és lélekben még él! Megtelt létünk temploma és tere! Imádkozzunk és vigadjunk!

A kolozsvári ízek (töltött káposzta) vendéglősei sem adhatják alább, hisz mi igazán csak mostantól élhetünk, kóstolhatjuk az új életet, soha meg nem halhatunk, míg vasat rághatunk és enyedi bort ihatunk! Felőlünk döröghet, kettéhasadhat az ég, de hirtelen újra ki fog tisztulni, kihűl és megkövül minden keserűségünk!

Testvéri szemek ragyognak ránk, körülrajong minket a világ, a várva-várt Nagyúr visszajön – ahogyan visszajött Kós Károly és Kuncz Aladár –, szent szavakat szór a fejünkre (a babérlevelet hagyjuk a görögöknek, a pálmaleveleken eleget jártunk), fejünkre áldást hint, a bölcsesség és tapasztalat gyöngyeit harmatozza ránk!

A sosem látott, csak elképzelt azúrkék égből bűbájos tündérek sereglenek elő, vidámságaikkal beoltanak, leereszkednek hozzánk. Az angyalok biztatóan szemünkbe néznek, szólják és szórják az örök igét. Közben mi elérzékenyülve, egymás kezét szorítva összeszedjük életünk szerteszét dobált kincseit, hogy maradéktalanul megőrizzük, haza vigyük kincses Kolozsvárnak. Olyan könnyedén, ahogyan egy kisfiú játszik, fürdik a Kis-Szamos partján. Olyan pontosan, ügyesen, ahogyan egy kislány kövecskézik a járdán.

Mit jelent nekünk Kolozsvár? Ha angyalok vagy emberek nyelvén is szólnának hozzánk, de ha végre valahára, tisztán és őszintén a szemünkbe néznek, azt azonnal megérezzük, azonnal kiöntjük szívünk-lelkünk, minden bánatunk, aztán megkönnyebbülten, életünk összes kincseit boldogan hazavisszük, hogy kincses Kolozsvár lábaihoz tegyük.

Ezt jelenti nekünk Kolozsvár.

 

Budapest, 2012. január 7. 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése
 

Hozzászólások megtekintése

erzsebet.pl@gmail.com

(Pal Erzsebet, 2012.02.22 11:54)

Ha ilyen elevenen zsong benned Kolozsvar , akkor bizonyara azt is erzed hogy mindig visszavar.

Re: erzsebet.pl@gmail.com

(Juhos-Kiss János, 2012.03.07 19:50)

Kedves Tanárnő!
Köszönöm, szívesen ott élnék, de történelem-tanárkén és újságíróként nem terem számomra semmi... Kezdhetném harmadik életemet újra: a régi csatangolásokkal...

udvari@324 freemail.hu

(Udvari Hajnalka, 2012.01.07 09:54)

"A honvágy mint porszem, örökké szememben"szívemből szól ez a cikk.UH

Re: udvari@324 freemail.hu

(Juhos-Kiss János, 2012.01.18 19:30)

Porhazám versemből idéztél, ott azt is írtam, hogy
Csakazértis tovább kell lépnünk!
Életrevalóságunk, mély hitünk
és fajtán önzetlen szolgálata
megtartott e véráztatta földön,
hol őseink felét mindig kiírtották:
nyugartól, keletről, északról, délről
vagy legalább megtizedelték stb. stb.

A vers végén:

De van még erőnk, ha összetartunk,
és pártoskodás nélkül szeretünk,
ha Isten velünk, el nem veszhetünk.

Ha egyszerű lennék

(Imre, 2012.01.07 12:22)

Ha egyszerű lennék lájkolnám facebook szinten. Most annyit mondok: zseniálisra sikeredett. Nem sámli, mondaná a másnapos pesti.

Re: Ha egyszerű lennék

(Juhos-Kiss János, 2012.01.18 19:22)

Kedves Imre!

Sokat köszönhetek helyi, kispesti tettrekészségednek! Köszönöm szépen és Üdv!

Zugló

(klm, 2012.01.07 11:57)

Nagyon szép, ihletett szöveg, gratulálok!

Re: Zugló

(Bándi Kund, 2012.01.15 20:27)

Közeledik Mátyás királyunk születésnapja, január 20, hatodik unokámat is ekkor ünnepelhetjük. Dr. Balogh Jolán, a reneszánsz legnagyobb tudósa, úgy ajánlotta Mátyás művészetéről írott korszakos művét, hogy Kolozsvár szülöttének tettei legyenek... Sokáig kellene éljek, hogy nyomokban eleget tegyek a felhívó ajánlásnak. Szülőfészkem Kolozsvár. Ölellek, János és nem felejtünk. Tevékenykedünk, hogy mások se felejthessenek. Kund

Re: Zugló

(Juhos-Kiss János, 2012.01.18 19:17)

Köszönöm!
Kolozsvár hazavár/
Akik otthon maradtak...
Le a kalappal előttük!!!

Re: Zugló

(Juhos-Kiss János, 2012.01.18 19:20)

Kedves Lóri!

Egy kicsit még csiszoltam!! Majd a könyvemben láthatod!! Ezt is arra kellene cserélnem.
Üdv

 

Archívum

<< Február / 2016 >>
 

Statisztika

Online: 1
Összes: 87524
Hónap: 1124
Nap: 28
 
                                               
 

 

 

 

 

 

 

Avagy a ’70-es és a ’80-as évek nemzedékének ajánlom

 

Mit jelent nekünk Kolozsvár? Erős, folyamatos zsongást, hogy Kolozsvár visszavár, Kolozsvár hazavár!

Magyarul zsong, zenél velünk a táj, hogy Kolozsvár, Kolozsvár és Kolozsvár. Magyarul szól hozzánk és szívből muzsikál, hogy Kolozsvár – amikor naponta a Fellegvárra menekültünk, akkor a szemlélődésbe mélyültünk, csak makacsul ültünk és időtlenül bámultunk téged – te drága Kolozsvár! Minden veszteségek ellenére csodáltunk kemény kitartásodért, főleg a téged elnyomni akaró blokkok (panelek) furcsa dzsungelétől féltettünk. A lábunk alatt hevertél, kiszolgáltatottan s mélyen megalázva, de minden percben veled voltunk, veled éreztünk és szenvedtünk, de összeszorított fogakkal hadonásztunk! Olyankor te mindig megnyugtattál, személyesen küldted hozzánk dicső múltad egy-egy nagy fiát; Báthory Istvánt, Rákóczit, Heltait, Apáczait, hogy szóljanak hozzánk, hogy vigasztaljanak, mert nem oda Buda, tartja magát az erős Kolozsvár! Előtte értünk hadakozott legnagyobb fiad, a győzhetetlen Mátyás király, a babérkoszorús, büszke lovas, aki minden helyi és reneszánsz fortélyt megtanult, szeretett, de ha kellett, keménykezű uralkodóként oda-oda csapott; hol polgárként gondolkozott, hol egyszerű parasztként mutatkozott, mulatozott, énekelt, de hét nyelven beszélt! Mese nem volt! Láthatatlan, fekete seregével minden éjjel most is visszajár, mint a szép időkben hajdanán! Hányszor de hányszor felverte a kolozsvári út porát, s hányszor de hányszor verte le a legfélelmetesebb ellenségünket: saját kishitűségünket.

Mit jelent nekünk Kolozsvár? Amit a jól látható Szent Mihály templomtornya jelent nekünk: szétvert, szétszórt népünk fölött az egyenes tartást, a büszke felívelést! (Szent István királyunk a gonoszt legyőző Szent Mihály főangyalnak ajánlotta az erdélyi püspöki egyházmegyét, az ő nevét viseli a székesegyház.)

A Szent Mihály templom harangjának hangja szívünkben is egyre csak ver, szól, zakatol, egyre csak kondul és keservesen búg, összefogásra hív!

Mit jelent nekünk Kolozsvár? Amit a sétatéri Magyar Színház előadásai jelentettek telt házas estéken, túlcsordult lelkünknek a szenvedélyes szerelmet, a szűnni nem akaró tapsokat Thália és az Igazság oltára előtt!

Mit jelent nekünk Kolozsvár? Reményik Sándor mennydörgő istenét, hogy:

„Eridj, ha tudsz…

Eridj, ha gondolod,

Hogy valahol, bárhol a nagy világban

Könnyebb lesz majd a sorsod hordanod.”

 

Kolozsvár, Dsida Jenő és Reményik Sándor azt a szívszorító érzést testesítik meg, amit tehetetlen fájdalmukban képesek voltak a gyalázatos trianoni világ fülébe üvölteni: a vér remegtető igazságtalanság kibírhatatlan fájdalmát!

„Itthon maradok én!

Károgva és sötéten,

Mint téli varjú száraz jegenyén!”

Csontba hasító szózata marasztal, ha elmentél, mindhalálig remegtet! Méreg sem lettél!

Mit jelent nekünk Kolozsvár. Ifjú szívünk ott lobbant először szerelemre, nem egyszer, nem kétszer, nem bátortalan nyámnyilaként, hanem életre-halálra szóló kitartással, együvé tartozással, szenvedéllyel, tisztasággal, mélységes mély hittel, meggyőződéssel, az erdélyi ember kemény öntudatával, úgy, hogy a Gyalui-havasok szinte négykézláb csúsztak hozzánk! Akkor, amikor mi már nem leszünk, a belőlünk táplált tűzből kitörjenek a lángok és lavinák, működő vulkánok legyenek! Közben a Kis-Szamos vize továbbra is békésen fog tovább kanyarodni a Kolozsvári-dombok dereka körül.

Mit jelent nekünk Kolozsvár? Azt, hogy jól koptattuk a belváros aszfaltos járdáit, de a környező erdőkben is jókat kirándultunk. Pipacsos búzatáblák integettek a Mezőség irányából, tehenek legeltek, lovak nyerítettek, birkák bégettek, juhászok hallgattak, nem énekeltek; tisztások pihentették a megfáradt vándort; erdők madarai daloltak, források csörgedezve hűsítették szomjunkat, lelkünkbe egyre csak azt zengték, zúgták állhatatosan, hogy szép az élet, cukor az élet…

Még ma is abból a frissességből éldegélhetünk! Lélek-felszabadító felhők a tenyerükön hordanak, visznek, három dimenzióba csábítanak, védenek, ha kell, mint a Mikó-kerti öreg, göcsörtös fák s az örökké tartó emlékek! A Botanikus-kert virágai erősen illatoznak, ütemesen, ölelve lengedeznek: Kolozsvár. Kolozsvár. Kolozsvár. Aztán a jó mag mindig jó talajra hull s kisarjad. A többit sem szórja szerteszét a szél, de mégis-mégis határon túlra is kerül s talán az öt kontinensről génmanipulációk és veszteségek ellenére is vissza-visszaszáll, mert ami összetartozik, az összenő, ugye Xantus Jánosunk, ugye Palocsay Zsigmond nemesítő urunk? Azt csak a Teremtő választhatja szét! Földi hatalom, sohasem! Nőhetnek belőlünk fenyvesek, szakadhat belőlünk sziklaomlás, marad a Törvény a Kárpátok karéja körül, ahol a Magyarok Istene az úr, a hun-avar-magyar nyelv az úr, mert annyira gyönyörű, amennyire logikus a világnyelvekhez és a nem aglutináló (szótagoló) kis nyelvekhez képest. A magyar nyelv különbséget tesz a szerelem és a szeretet között, árnyalja az áldást, leveszi az átkot! Mára már csak a magyar nyelvű könyvekért és lapokért való mindennapi vadászatunk maradt, a betevő falatról és a forint gyengüléséről nem is beszélve! De akkor is, a szellem és a lélek mindenek felett kering, akár a Föld a Nap körül! Földünk kevés. Vizünk még van, de nem válik borrá, hacsak a Teremtő nem akarja!

Mit nekünk Olümposz bércei, Kolozsvárról nem is látható, nem is érdekes, de ma sem jelent annyit, mint a kolozsvári Fellegvár!

Minden csatangolásunk, nemes szemlélődésünk, boldogságunk szent fővárosa, városa Kolozsvár! Te egyetlen, maradandó, nagy szerelmünk: Kolozsvár!

Minden jó szó, vers, cikk és oxigén a dús jövőnket szennyezések ellenére is szolgálta – roppant leheletünkből hitünk felszállt! Mindenünk és minden csak azt dalolta Kolozsvár, Kolozsvár, Kolozsvár! Húzták nekünk a talpalávalót, mindegyre félreverték a harangokat az égiek, hogy járjuk a legényest, a gyors csárdást, a diszkó zenét nem ajánlották, de az is volt. A lényeg, hogy ne tunyuljunk el, s ha fát vágnak rajtunk, akkor sem adjuk fel! Soha!

Fogjunk össze, tartsunk ki tiszta szívvel, és sohase legyünk megalkuvók, anyagias, hitvány magyarok!

Harangoztak Kolozsváron az égiek. Mindenkinek tudtára adassék, már összecsődült Mátyás király szobránál mindenki, aki számít, aki testben és lélekben még él! Megtelt létünk temploma és tere! Imádkozzunk és vigadjunk!

A kolozsvári ízek (töltött káposzta) vendéglősei sem adhatják alább, hisz mi igazán csak mostantól élhetünk, kóstolhatjuk az új életet, soha meg nem halhatunk, míg vasat rághatunk és enyedi bort ihatunk! Felőlünk döröghet, kettéhasadhat az ég, de hirtelen újra ki fog tisztulni, kihűl és megkövül minden keserűségünk!

Testvéri szemek ragyognak ránk, körülrajong minket a világ, a várva-várt Nagyúr visszajön – ahogyan visszajött Kós Károly és Kuncz Aladár –, szent szavakat szór a fejünkre (a babérlevelet hagyjuk a görögöknek, a pálmaleveleken eleget jártunk), fejünkre áldást hint, a bölcsesség és tapasztalat gyöngyeit harmatozza ránk!

A sosem látott, csak elképzelt azúrkék égből bűbájos tündérek sereglenek elő, vidámságaikkal beoltanak, leereszkednek hozzánk. Az angyalok biztatóan szemünkbe néznek, szólják és szórják az örök igét. Közben mi elérzékenyülve, egymás kezét szorítva összeszedjük életünk szerteszét dobált kincseit, hogy maradéktalanul megőrizzük, haza vigyük kincses Kolozsvárnak. Olyan könnyedén, ahogyan egy kisfiú játszik, fürdik a Kis-Szamos partján. Olyan pontosan, ügyesen, ahogyan egy kislány kövecskézik a járdán.

Mit jelent nekünk Kolozsvár? Ha angyalok vagy emberek nyelvén is szólnának hozzánk, de ha végre valahára, tisztán és őszintén a szemünkbe néznek, azt azonnal megérezzük, azonnal kiöntjük szívünk-lelkünk, minden bánatunk, aztán megkönnyebbülten, életünk összes kincseit boldogan hazavisszük, hogy kincses Kolozsvár lábaihoz tegyük.

Ezt jelenti nekünk Kolozsvár.

 

Budapest, 2012. január 7. 

 

 
 

 

Profilkép



Utolsó kép


Elérhetőség

Juhos-Kiss János

+36-30-310-59-57

juhoskiss@yahoo.com

Levelezőlista



Archívum

Naptár
<< Május / 2018 >>


Statisztika

Online: 2
Összes: 143939
Hónap: 1881
Nap: 81