Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mikes Kelemen örökös bujdosása

2011.10.16

 

 

Fiam mélyen alszik. Nézem. Felébred. Felül. Kiveszi a kezemből a lapot:

– Mit írtál apa, olvasd el nekem, jó?

– Ezt, te még nem érted.

– Akkor én is írok neked egy mesét. Te megérted – ezzel kiveszi a ceruzát a kezemből, s máris fut a fantáziája. (Imádom és sajnálom, holnap megy először oviba. A fenyő a jele.)

– Apa, most csináljunk bábszínházat. Ez a párna a paraván. Hozd ide a plüssállatokat.

– Jó, ahány állatot csak elbírok – mondom. Aztán az plüss állatok vékonyabb és vastagabb hangon beszélgettek, barátkoztak, birkóztak egymással, képzeletbeli óvodás közönségünk tapsviharában.

Öreg este lett. Feleségem és fiam álomba merült.

A telefirkált papírlapjaimat lapozgatom, gondolataim motoszkálnak, egy pár lapot összetépek! Ez az egész világ olyan érthetetlen! Mennyi az igazság, és mennyi a mese bene? Alig tudom kisilabizálni írásomat: hogy Mikes Kelemen végre találkozik képzeletbeli nénjével. Budapestre kerülésük kész csoda – bibliai időket élünk, s mi ezt nem is tudjuk? –, szellemileg teljesen frissek. Mikes Kelemen nénjét Háromszékről –– Budapestig üldözte az ármány, Mikes Kelement a jószerencse! Nagyon boldogok, hogy évszázados viszontagság, s oly sok kegyetlen harc, civakodás, betegség után végre összefuthatnak egy pár szóra. (Nekünk a gimnáziumban képzeletbeli nénjéről tanítottak.) Beszélgetnek a háromszéki hírekről, hogy mi van a rokonsággal, a gazdasággal, apró örömökről, nagy sorscsapásokról. Végül a mai teendőkbe merülnek, szürkülnek, nem virradnak!

Mikes Kelemen kérdezi:

– Édes néném, van-e még kuruc?

Nénje:

– Egy szál sincs. Informálódni sem lehet régi tetteikről, népdalaikról, néhai házuk tájáról, mert körül vannak bástyázva tűzfalakkal, elektronikai kütyükkel. Már az emlékük sem az igazi.

M:– Akkor sok lehet a labanc!

N:– Labanc mint a tenger fövénye. Élnek, mint hal a vízben, valamilyen off shore szigetek körül nyüzsögnek.

M:– Van-e még haza?

N: – Az már nincs. A minap darabjait próbáltam összerakni, de nem sikerült, annyi kis szilánkból áll.

M: – Édes néném, akkor élet sincs?

N: – Az van. A határok légiesítése fölött!

M: – Az nem fából vaskarika? Édes néném, az ilyen jelennél, még az idegen földön való bujdosás is jobb! Legalábbis nem fáj ennyire! Kiszámítható, tervezhető a „fényes elmúlás”, akárcsak Rodostóban volt hajdanában. Ezt mások is megírták, hallgassa meg kéd ezt az egyet, elolvasom:

„Reggel fél hatkor dobszó költötte fel a cselédséget. Hatkor a második dobszóra ébredt, illetve kelt fel a fejedelem Mikes mindennapos jelenlétében, öltözés után kápolnájában misét hallgatott, majd nemesei körében ebédlőházában kávét reggelizett és dohányzott. Nyolc órakor három dobszó hangzott el, s utána az egész háznép misére vonult. Ez a mise nyilvános volt, azon a fejedelem kedvéért Bercsényi is megjelent. Ezután Rákóczi visszavonult s 12 óráig írással foglalta el magát. Ilyenkor vagy magyar, vagy francia titkára volt néha nála. Az ebéd közeledtét újabb dobszó jelezte. A két és fél órát tartó ebéden az egész udvar részt vett. Természetesen a fejedelem ilyenkor is megközelíthetetlen volt. Elmosolygott az anekdotákon, meghallgatta a híreket, de mindenkinek úgy körül volt írva körülötte a hatásköre, hogy már ezért sem juthatott senki közel hozzá: az "emberhez". Fél háromtól háromig kápolnájába visszavonulva imádkozott s utána ötig testi munkával foglalta el magát. Festett, rajzolt, vagy kedvenc szórakozásával, asztalos és esztergályos munkával foglalatoskodott, öt órakor újabb dobszó terelte össze az udvart a kápolnába. Az áhítatoskodás után a fejedelem ismét magára maradt. A vacsora fél hatkor kezdődött, s utána nyolc órakor az udvar tagjai jelenlétében vetkőzött le. Ugyanekkor még soha nem feküdt le, és már hajnali két órakor megébredt, este nyolc és reggel hat között senki számára nem volt elérhető.”

M: – Hallja kéd? Ismét, úgy szeretem Rodostót, hogy el nem felejthetem Zágont! Az első levelemet 17 évesen írtam, az utolsót 69 évesen. Az 52 éves folyamatos bujdosásomat hányszor kell még újra kezdenem?

N:– Drága kincsem, nincs más választásod.

M: – Úgy látom, itt mindenki külön-külön senyved, morog. Egyedül hallgatom a Márvány-tenger mormolása helyett a Duna hömpölygését! Annak is csak a közepe maradt. Egy kis imádság nem ártana hazánk atyafiainak sem, ha meg nem haragszanak... Édes néném, jó egészséget kívánok kédnek, vigyázzon az egészségére, mert az drága portéka. Pár száz évet még a jég hátán is kibírunk, megélünk!

 

Budapest, 2008. szept. 1-jén 

   Juhos-Kiss János

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Profilkép



Utolsó kép


Elérhetőség

Juhos-Kiss János

+36-30-310-59-57

juhoskiss@yahoo.com

Levelezőlista



Archívum

Naptár
<< December / 2018 >>


Statisztika

Online: 2
Összes: 167265
Hónap: 5761
Nap: 202