Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Meztelenül nem kérdezett semmit

2011.07.23

 

 

 



2020 júniusában a második lelke is elszállt a páciensnek. Fejorvosa erős impulzusokkal jelzett agyának s önkéntelenül megindult a kórház felé. Útközben főfej-orvosa felkészítette a műtétre: „Az agykatéterezést muszáj elvégezni. Ha a központi idegkötegei épek, bírják a terhelést, akkor minden más betegség kizárható, beültetjük a chipet, aztán minden magától megoldódik, hűségesen szolgálhat még egy fél életet, a 3 lelkéből maradt még egy garanciában. Jól beállítom, aztán bármilyen emberi apróság felmerül, a központ automatikusan átveszi az irányítást. Ez a gondolat-megerősítési procedúra jól bevált, ez a legbiztonságosabb az egész világon. Lényege, hogy amit kigondol, kigondolnak, azt látja, teszi az ember fájdalom és érzelemmentesen. Nem kell többé külső tényezőket használni, figyelembe venni (mobil, tévé és DVD lejátszó).” 

– Rendben – mondta a páciens.

Aztán valami nővér is informálta a chip funkciójáról és hasznáról, szinte semmit sem értett, azon kívül, hogy a leégés rákot és idegbajt okoz, de nem látta az összefüggést, már csak ezért is, minél előbb be kell ültetni azt a francot! Jelzett a szemével, a nővér szemén keresztül, hogy mindenki lássa, mehet!

 Tudta, hogy nem fog fájni, szívét már kétszer hozták vissza a robbanás pillanatából. Ilyen kütyüvel minden megoldódik, aztán csak a régi bőrére kell vigyázzon, hogy ne vigye a vásárba. Minden megy tovább, mint a karikacsapás, mint a kétezer éves apostolság, vértanúság és a négyezer éves mumifikálás. Az illési hivatáshoz a tapasztalata keserűen kevés, de nem lehet lemondani! A mumifikálást halála előtt nem lehet visszamondani, halála után a koksz a legjobb tartósító.

A kórházban meztelen csórécsigát csináltak belőle s máris benyomták a műtőbe, ahol a felkészített személyzet robotként tette a dolgát, nem lehetett tudni, hogy ki az orvos, ki a nővér, ki a központos, ki a felmosó vagy a felmosott. Egyébként ragyogó tisztaság volt, a képernyőn követni tudott minden bonyolult beavatkozási fázist, miután megkapta a háromszor három injekcióját. Csak az első fájt, érezte a jobb karjának ütőerében, azután csak jótékony forróságot érzett az agyában, attól függően hol jártak a lézerrel, de a szívében a nagy forróságot lehűtötte, nyugtatgatta még saját harmadik lelke. Lelke tevékenysége egészen felvillanyozta, úgy érezte mintha feldobná a jövő jövőjébe! Elérzékenyülve elbeszélgetett vele, mintha semmi rossz nem történt volna az elmúlt kétezer év alatt, avagy a bejegyzett 52 éve alatt. Mintha egy űrrepülőgép kerek ablakai előtt feküdne, mindent látott a magasból, kezdve a Föld kivilágított városaival, folytatva szellemek különös vibrálásán, egészen a szilícium-minisziklák lebegéséig.

Sugallt a szívlelke:

– Emlékszel, amikor azt írtad, hogy: „Láthatom-e benned hű szerelmem? A kanyargós Kis-Szamos partján, lépteid nyomán vér-iszap buggyant, és nem maradtam épen s csigazárt” De maradtál kedves emberem!  

Főfej orvosa megkérdezte:

– Hogy érzi magát?

– Berlinben vagyok – mondta. – Az Alexander placcon erdélyi szászok reinkarnációival beszélgetek. Lift visz fel a Café toronyba, nem kérek semmit.

– Akkor jó, itt mindent megkap – szólt főfej férfias hangja.  

Agya közben kifosztott tájakra tapad, réved (mintha ezer szeme lenne), csodálkozik, hogy nem lát embereket. Nincsenek hagyományos faluk, tanyák, legelő marhák, kukoricás, semmi, de semmi. Közelebb lép valami bokorhoz. Fejébe zöld golyókat lőnek: egy túlélő (genetikailag módosított) bojtorján bogyója ragad a hajába, gyorsan kitépi, de nincs senki, kit megdobjon vele, mint gyermekkorában szokta.

– Hogy érzi magát? – kérdezte a tudós főfej.

– A szívem nagyon ver – válaszolta. Főfej körvonalát és mozgását látta.

 A párizsi Montmartre egyik kis utcáján lefelé lépkedett két barna nő társaságában, jól feltalálták magukat. Az utca két szélén a világ összes szennye szivárványszínben folydogált alá.

– Mit érez? Fáj? – kérdezte főfej aggodalmasan.

– Most fáj – mondta aléltan.

 Bukarestben teljesített katonai szolgálatot, automata puskája iszonyúan nyomta a nyaka jobb oldalát, de parancsot kapott, hogy addig ki kell tartani, míg a szovjetek kivonulnak Afganisztánból (most vonultak be). Erős nyilallást érzett a szívében (az agya jobb féltekéjét tanulmányozták). Lövéseket hallott – háború volt –, Boris, a bolgár származású román kapitánya, azt mondta, hogy… A fájdalomtól nem értette az ordítását, de aztán cinikus mosollyal elkezdte mesélni – mint amikor a kancelláriában elkapta, hogy magyarul telefonált szerelmével, nem büntette meg, pedig szigorúan tilos volt magyarul telefonálni a központban –, hogy amikor a tiszti iskolába járt Nagyszebenben, neki is volt egy magyar lány szerelme, ő szereti a magyarokat, az a lány hasonlított ahhoz a lányhoz, akit nemrég látott nála, akkor is magyarul beszéltek. Most már mindent értett. Kénytelen volt azt is megélni, amiért két hónappal tovább katonáskodott, nem engedték leszerelni, mert a frissen behívott kiképzetlen katonák nem tudják volna megvédeni az országot, egy esetleges szovjet invázió esetén. Boris kapitány jó ember benyomását keltette benne (akkor), vajon még mindig szolgálatban van? Naná! Az átkozott diktátor bukása után harminckét évvel (most), a napi parancsot utolsó leheletéig teljesíteni kellett, az sem számított, hogy az alattvaló már egy másik ország másik fővárosának műtőasztalán fekszik (igaz nem agylövéssel), puskájával a vállán ott is ki kell tartani, míg az amerikaiak ki nem vonulnak Afganisztánból! „Megértette?!!  Megértette?!!”

– Minden rendben. Jól van, tanár úr? – kérdezte főfej.  – Az agya teljesen rendben. Jól befogadta a chipet s az új impulzusokat – hangjában volt valami atyáskodó, istenien megnyugtató. – Minden vastag idegkötege ép, egészséges. Ennek nagyon örülök.

– Köszönöm szépen fáradozását – mondta.

– Én is megnyugodtam – szólt főfej. – Fáj valahol?

– A szívem, de az semmiség – válaszolta.

– Az már tényleg nem baj – szólt főfej.  – A harmadik lelke öngyógyító, meggyógyítja maga magát, a programját nem én írtam, sajnos nincs beleszólásom, de ez Önnél nem jelent semmit, az Ön agya különös, ellentétesen reagál sokkokra és minden eddig beszedett gyógyszerekre, de azért nagyon egészséges. Lassan befejezzük a műtétet. Örülök, hogy sikerült.

Agyában a londoni Big Ben szüntelen azt harangozta-húzta, hogy adósrabszolga vagy, soha nem szabadulhatsz! Adósrabszolga vagy: bing-bang, bing-bang, bang-béng, bing-bang! Agya megállította a Big Ben óráját, elnémította hangját. Ismeretlen felségjelzésű repülőgépen visszarepült Budapestre, hogy boldogan hömpölyögjön, lazítson a Duna habjain: időtlenül. Régi versét prózában mormolta: „Hab volt a szeretőm, friss, édes ennivaló, gyönyörködtem benne, hogy felbőszíti a tengert, belevetettem magam, ahogyan születtem, őszintén, tisztán, meztelenül, a hullámok rám mordultak, elleptek, te imádtad a felszínes dolgokat, én lemerültem medúzás lényedbe s eszeveszetten magasba vertelek!” Hozzátette: „Hab volt a szeretőm, hab az egész életem, rossz szelek fújnak, rossz szellemek járnak, naponta százan fulladnak a Dunába: véletlenül. Öngyilkosok lesznek naponta ezren: akarattal (igaz a Duna egész szakaszán, a Fekete-erdőtől a Duna-deltáig). Az államok eladósodottak, az emberek sovány árnyékukkal foglalkoznak, tudják, hogy élnek (meghalni nem akarnak), a piti dolgok érdeklik, jókat cumiznak, azt hiszik biztonságos chip és chips nélkül nincs is élet (az első már olcsón elérhető, a másodikat már tíz éve megadóztatták, mégis fogy). A jó szóból, tettből, ezer éve nem értettek semmit!  Ezek után kötve sem figyelnének rá! Ki, kik érthetik meg? Kinek beszéljen? Magyarul? Kiröhögik, úton útfélen meg is ölhetik! A microprocessor, az integrált áramkör és a nem integrált, csak ront a jövőjén. Angol nyelven nem sikerült megváltani a világot! Sőt, csődbe vitték! Jézus második eljövetele után nem lesznek nyelvek a Földön. Csak egy: titkos. Úgy érezte frissen buherált agya felrobban. Nem működik, mert sem ő, sem a központ nem tud parancsolni neki. Más ember lett! Régi bőrben.”

– Nem vagyok Jónás a töklevél alatt! – kiáltotta s leugrott a műtőről.

 Akkor begerjedt egy hang: (kitöltötte a műtőt és az agyakat, a személyzet nem volt sehol).

– Ülj le a töködre, ne ugrálj, mi majd gondolkozunk helyetted, megmondjuk neked, hogy mi jó nekünk! Vagy nem akarsz engedelmeskedni, mint más boldog ember? Mint boldog népek a boldogtalanok néptengerében?

 

„Ne szólj szám, nem fáj fejem” – villant át régi agytekervényének megmaradt egyik nyúlványán apja kedvenc szólása, mit gyerekkorában annyiszor hallott, de most hallgatott, mint kutyaszar a fűben. Aki felruházta ésszel, az csak jobban tudja, hogy most a leg-leg-legújabb korban a népekhez, avagy a pogányokhoz van-e küldetése, jelenése? Léte határait egyáltalán feszegetheti-e? Vajon adnak neki lelki-szellemi vízumot? Régen nem beszéltek népekről (csak keresztényekről és pogányokról), ma már nem beszélnek népekről (csak katolikus jobboldaliakról és idealista baloldaliakról: jobb esetben!), de nem beszélnek zsidókról és görögökről sem!

Meztelenül nem kérdezett semmit.

 

Budapest-Wekerletelep

 

Juhos-Kiss János

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

jksandor@gmail.com

(Juhos Kiss Sándor, 2011.07.27 10:46)

Gratulálok!

Re: jksandor@gmail.com

(Juhos-Kiss János, 2011.07.31 12:45)

Kösz a sok biztatást! Üdv. az egész családot

Budapest 1012 Attila út 133

(csontai katalin, 2011.07.23 17:46)

Kedves János ! Elolvastam való igaz olyan fiús téma .Van benne minden Irk még kicsit olyan,mint Frei Tamás .Ja és nagyon tetszik a népzene az a köszöntő elloptam szép hétvégét Kati Csontai 2010 július 23 szombat délután

Re: Budapest 1012 Attila út 133

(Juhos-Kiss János, 2011.07.31 12:42)

Kedves Katalin!

Kösz a visszajelzést és a biztatást. Üdv.

Budapest, Wekerle telep

(Béla Andi, 2011.07.27 21:33)

Aki írt már verset, novellát, vagy készített filmet,tudja, olykor a legnehezebb jó címet adni a műnek. Ez Neked remekül sikerült. Ki tudja ki mire gondol, amikor még csak a címet látja?! A fantázia azonban nem szárnyalhat szabadon,mert amint olvasni kezdjük az írást, máris ezernyi érzelem, gondolat ébred bennünk, s mire a végére érünk, már a címet is értjük, s úgy érezzük: ez találó.
Írásod tele magvas gondolatokkal, nem könnyű mű.
Nem könnyű, mert minden benne elindított érzés, gondolat, üzenet - újabbakat szül, az olvasó sokszor elmereng a hozzátett saját élményei, gondolatai világában, majd visszatér a kis időre elhagyott sorokhoz.
Ezt a novellát sokszor el kell olvasni, sokszor kell rajta töprengeni.
Gratulálunk!

Re: Budapest, Wekerle telep

(Juhos-Kiss János, 2011.07.31 12:40)

Kedves Barátaim!

A lélek pszichológusa szól, gondolkodik, érez a veretes szavak mögül és fölött! Kösz hogy írtatok, a visszajelzést, hogy nem hiába fáradozom. Nagyon tisztellek és szeretlek titeket.

zsjarai@gmail.com

(Járai Zsolt, 2011.07.31 06:37)

Kedves János!
Cikked kicsit mellbe vágott, mert jól összefoglaltad azt, ami most történik. Szerintem ugyanis a felvázolt jövő bizonyos értelemben itt van. A chip a média. Nem tudjuk mi történik velünk, mi lesz a jövőnk, de azt sejteni lehet, hogy nem sok jóra számíthatunk. A pénzhatalom könyörtelen és rombolja a társadalmakat, aminek valami borzasztóan nagy, világméretű káosz lesz a vége.
Tehetünk ellene valamit?

Re: zsjarai@gmail.com

(Juhos-Kiss János, 2011.07.31 12:34)

Kedves Zsolt!
Csak a szívemet vizsgálták nemrég. A koszorús ereim épek, máshol van a baj. Egy nagyon régi barátom írt a tegnap a Facebookon, hogy ne vegyek mindent a szívemre, ide is írhatta volna, én azt válaszoltam, hogy az agyamra vettem. Szerintem van eleve elrendelés. Református nagyanyám, aki a széki (valamikor szabad királyi város volt, a Mezőség szívében) varrottasok rajzolója és legszebb varrónője volt, nyugodjon békében, szokta mondani, hogy az ember sorsa meg van írva, senki sem kerülheti el! Hazánk ötszáz év hányódtatás után felemelkedőben van. A kimondatlan szomorúságból is lehet könnyekkel kitisztult új élet kapni! Persze tenni kell. (1849-ben Kossuth Orsovánál írta, hogy: kifejezetlen érzelmi vihar dúlt lelkemben, midőn hazám határát átléptem s egy csipetnyi földet vettem magamhoz hazám földjéről, s zokogva nyomtam rá a fiúi szeretet búcsúcsókját, egy lépést is úgy valék, mint a tört hajó roncsa, melyt a szélvész kidob a sivatagra... Kossuth ekkor írhatta azokat a sorokat is: amelyben Görgeyt árulónak nevezi, de aztán az emigrációban eltöltött fél évszázad alatt ébren tartotta a szabadságharc eszményét, főleg a vidéki, éneklő és keményen dolgozó, élni akaró magyarok körében. Ezzel csak azt akartam érzékeltetni, ha nem is sikerült, hogy az élet kiszámíthatatlan, ha a jó úton járunk akkor is, emberekben csalatkozhatunk, de Istenben soha. Isten a rosszat is saját javunkra fordíthatja! Persze akkor kibírhatatlannak véljük, öngyilkosok akarunk lenne, de aztán hálát adunk, hogy pont a gonosz cselekedetei révén fordult visszájára, jóra a sorsunk. Te nem tapasztaltad?

'Budapest 1012 Attila út

(csontai katalin, 2011.07.23 17:54)

Írj még ilyen sokat ez lemaradt ay

"Álmodozó robotok vagyunk"

(Budai István, 2011.07.23 16:08)

...állítja Barabási Albert László egyik könyvében, a Villanásokban. Ha igaza van (engem meggyőzött), akkor már semmiféle agyimplantátumra nincs szükségünk, minden tettünk előre meghatározható, kiszámítható, kikövetkeztethető. Gondoljunk csak bele: mikor tettünk utoljára olyasmit, ami teljesen ellentmond megszokott cselekedeteinknek. Mikor tértünk el utoljára megszokott véleményünktől? Még a társadalom, az embertársaink, élettársaink stb. is elvárják, hogy ne tegyünk semmi olyat, ami ellentmondana annak, amilyennek megismertek minket, amire felesküdtünk, amibe beletanultunk, amit mindenki elvár tőlünk. Áruló, aki szöges ellentétben áll azzal, amit megismerhettünk róla. Tehát nem teszünk olyat, ami ellentmond személyiségünknek, megszokott cselekedeteinknek. Nem megyünk oda, ahova "nem szoktunk menni", nem fogadunk el olyan véleményt, amit "nem szoktunk elfogadni", nem változtatjuk meg meggyőződéseinket, és azok szerint élünk. Mik vagyunk tehát? Álmodozó robotok, akiknek minden tette, minden szava kiszámítható, következik abból, amit addig tettünk. Ha reggel 8-kor ott vagyok, ahol vagyok, az nem meglepő, az nem véletlen, az volna égbekiáltó meglepetés, ha nem lennék ott.

Ja, hogy a kivételek... No igen, Barabási szerint vannak ilyen pillanatok, ezeket nevezi "villanásoknak", olyan cselekedetek, amelyeket talán rögtön meg is bánunk, olyan döntések, amelyek esetleg fájnak, amiket "nem szoktunk" meghozni, esetleg - szerencsés esetben - olyan bátor lépések, amelyeket "nem szoktunk" általában meglépni, csak 10 vagy 20 évben egyszer, és most éppen jól jött ki...

Na, és mi ebben a legérdekesebb? Mi az ami megváltoztat(hat)ja az életünket? A megszokott, a mindennapi, vagy az oly ritkán előforduló és oly kivételes "villanások", amelyeket nem terveztünk, amelyek lepkeszárnyeffektusként hat(hat)nak...? Igen, nyilvánvaló, a kérdés nem is költői, egyszerűen fölösleges. Tudjuk, hogy ezek a "villanások" minden más cselekedetünknél nagyobb hatást váltanak (válthatnak) ki.

Na, ha ezeket egy beültetett "chip" segítségével, távirányítással váltaná ki valaki... János, úgy értem, ilyesmire gondoltál, nem?

Re: "Álmodozó robotok vagyunk"

(Juhos_kiss János, 2011.07.23 17:04)

Kedves István!
Röviden. Utolsó mondatodra válaszolva, gondolta a fene (Arny János). Barabási Albert László 300 oldalas könyvét olvastad a Balatonon, én nyaraltam Balatoni nyár címszó alatt, elmélkedtem, néztem a nőket... (Irományommal maradtam, s a pillanat mámorával!)
Most egy jövőbe ívelő irodalmi cikket írtam.
A jelenből fel kell tudni értelmesen, valahogyan szárnyalni, hogy aztán visszataláljunk szeretteinkhez. Barabási csak 10 vagy 20 évente egyszer szokott villanásként bátran meglépni valamit... Szerinte ez adatik meg, maximálisan! Nemde? Szorngásban, megaláztatottságban, hagyományain elenére idegenségben, szétvertségben élünk, ez fáj az érzékeny embernek a mindennapokban. Kérlek, te is református hívŐ vagy, mint én, tehát van Istenünk, cship beültetésre irodalmi fogásként gondoltam, de azért a Jelenések könyvében (Máténál) ez is írva vagyon! Most másfél hónapja szívkatétereztek, a koszorúereim épek, egészségesek, csak a szívritmus zavarom kiváltó oka nem tudható.
Csakazértis álmainkat megvalósítani törkvő emberek kéne legyünk! A robotokat mi programozzuk be!

A fenti cikkről

(Kubínyi Tamás, 2011.07.23 15:58)

Kedves János, a kafkai szorongás akár oldhatná is a feszültséget, ha nem lenne az egész ország elviselhetetlenül tele vele. A svédek, svájciak és más élményszegény népek nagyra értékelnék, én csak azt tudom mondani, sajnos ez van. Gratulálok.

Re: A fenti cikkről

(Juhos-Kiss János, 2011.07.23 16:05)

Kedves Tamás!

Csak most látom, hogy válaszoltál, nagyon megtisztelve érzem magam. Köszönöm. Isten áldjon.

 

 

Profilkép



Utolsó kép


Elérhetőség

Juhos-Kiss János

+36-30-310-59-57

juhoskiss@yahoo.com

Levelezőlista



Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2018 >>


Statisztika

Online: 2
Összes: 154417
Hónap: 3177
Nap: 162