Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Még vagyunk?

2015.11.07

 

magyar-lanyok.jpg

És Európa? Az EU? Szomorú sorsunkat senki sem szereti - micsoda gyönyörű alliteráció! - senki sem dédelgeti, ölelgeti. Szomorú sorsunk kopott slágerünk – ki mondja meg hogyan kell élni? Jó cselekedeteink, tetteink felett szemet hunynak. Legjobb esetben irigykednek. Egy-egy visszajelzés nagyon jól esik. Akinek nem, az hazudik vagy érzéketlen. Ha megmarad valami életünk után, talán utódainknak hasznára lehet – szinte lehetetlen felbolydult, torz világunkban saját képünkre kalapálni ványadt gyermekeinket!

Most, november 6-án olvasom az újságban, hogy rosszabbá vált a levegő szennyeződése, magas a szállópor koncentrációja, nemcsak Budapesten! Még mi magas? Ki tudja? Olvasom, hogy egyre több menekültet toloncolnának vissza nekünk! Nem fogadjuk! Miért fogadnánk? Illegálisan beengedni, átengedni sem akartuk! Ezért építettünk kerítést, miniszterelnökünk hangoztatta, hogy már Európa határánál meg kellett volna állítani őket! Most illegálisan nem jönnek hozzánk, a visegrádi négyek is segítenek, de mi lesz Európával? Képesek visszatoloncolni? Más hibájáért, mulasztásáért is mi fizessünk?

Egyre érzékenyebbek vagyunk, hogy a földi elvárásoknak eleget tegyünk, már árnyékunk elől is kitérünk, nehogy megsértsünk valami földi némbert! Még a lépcsőfokokon is képesek vagyunk felfelé gyűrődni! Az az árnyékunk! A tél, a szél, mindenki lefelé cibál, húz! A vágy csillogó hó – nálunk nem hull! - nagyon messziről serceg, vakít, huppan, nosztalgiázik velünk, vélt örömeinkkel kecsegtet! De nem tisztul a világ! Ki hitte volna csatlakozásunk idején, hogy Nyugatról fognak kővel dobálni és rosszindulatú kijelentésekkel? Mivé leszünk? Megkövezettek? Mi lesz a jövőnkkel? Aki ezzel nem foglalkozik az beteg vagy hazudik! Múltunk kötései véreznek, de azzal nem foglalkozunk, ha átázik, észrevétlenül kicseréljük s megyünk tovább, talpra állunk! Szemünkkel nagy felbontásban látunk! Életünket, létünket hiába kicsinyítik!

A szellem, a lélek hiánya megöl, de csakazértis valamiért, valahogyan bennünk tombol! Megtaposott jelenünk s jövőnk is felpattan! Pedig csak a bús őszi szél simogat: száraz katángon is nekünk zenél! A lélek él! Még vagyunk! Nincs Európa! - versemben írtam, hogy mi Ázsiából jöttünk, vagy csak visszajöttünk... - Igenis látom hulló nemzedékem! A semmihez való csatlakozást!- a Medves-barlang mélyében sírtam, hogy senki se lásson.

 

Mi Ázsiából jöttünk,

a szifilisz Amerikából,

az AIDS Közép-Afrikából.

Egy egészséges érzésem maradt,

hogy valamiért mégis jöttünk,

de nem mehetünk sehová:

Nincs Európa!

 

Budapest, 2015. november 6-án

Juhos-Kiss János

lany-lovon.jpg

 

kornazasi-jelvenyek.jpg

 
 

 

Profilkép



Utolsó kép


Elérhetőség

Juhos-Kiss János

+36-30-310-59-57

juhoskiss@yahoo.com

Levelezőlista



Archívum

Naptár
<< Október / 2018 >>


Statisztika

Online: 4
Összes: 157457
Hónap: 4077
Nap: 217