Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Marilyn Monroe és a Nagy Szellem viszonya

2011.02.22

 

Marilyn Monroe és a Nagy Szellem viszonya

 

Nagy Szellem: – Mint pipacsos búzamező, olyan finoman leng a lényed Marilyn Monroe. Gyönyörű érzékiséggel a világ üdvöskéje lettél, mégsem érezhetem soha forró testtüzedet, mégis tisztán, őszintén szeretlek.

Marilyn Monroe: – Drága, Nagy Szellemem, mégis annyira fel tudod korbácsolni testi-lelki vágyaimat… Légy enyém örökre! Megőrülök, hisz kielégített lényeim sosem tudták azt, hogy mi fán terem a kölcsönös odaadás, bizalom, boldogság, szeretet, önfeláldozás, hűség, méltóság és gyermekáldás.

Nagy Szellem: – Nagyon megértelek, de más dimenzióban élek.

Marilyn Monroe: – A filmgyár meggazdagodott rajtam, azt akarták, hogy mindig a szép, csacska, érzéki szőkét alakítsam, testem áruba bocsátották.

Nagy Szellem: – Tudom, szinte valódi bombaként tiltakoztál, toporzékoltál tested áruba bocsátása ellen. Azt mondtad: „A szexbomba tárgy, én meg gyűlölök tárgy lenni!” Légy vidám, boldog, mint pipacs az útszéli virításban. Sebzett szirmaid kutyaként szagolgatnám – mert földhözragadt ember sosem leszek! –, finoman húsodba harapni, eszeveszetten jól esne. Aki nem érzi: annak azt ajánlom, bújjan a föld alá szégyenében, vagy tengerben az osztrigába.

Marilyn Monroe:– Bújtam én már amerikai elnökhöz is. Komoly szerepre hiába vágytam, a tőkét kovácsolók nem engedtek tehetségem szerint szárnyalni. A lélek lehelete: ártatlan, fehér pitypangvirág. Kis szellővel kacérkodik, suhan, vagy összeáll, ugye te is látsz? (Incselkedik)

Nagy Szellem: – Harmadik szememmel mindig. Millió és millió emberrajongód van, te mégis oly szomorú, magányos és reménytelen vagy! Képletesen szólva, ne keresd Orpheusz énekét Leszbosz szigete helyett Amerikában! Hagyd az ékszerek csillogását, mert örökre elvakít. Tudhatnád a titkosszolgálat embereitől, hogy önmagába soha senki se menekülhetett, bújhatott!

Marilyn Monroe:– Nincs kinek eldicsekedni beépített fürdőszobámmal, virágmintás ablakaimmal, felhőkarcolóm gombjával… Megbolondulok érted, hogy nem láthatlak, érezhetlek! Csak te kellesz nekem!

Nagy Szellem: – Eddig ezt jól elhallgattad. A hallgatás lassan megöli a lelket. Bátran kiáltsd szerelmem, hogy egész Amerika hallja, s daloljon velünk, hogy beleremegjen a Sziklás-hegység és a ringatózó beltengerek. Ölelj, ölelj, mint virágba boruló s elragadó tested szokott: a filmvászon mögött! És mindig visszafeleselni az igazi Ő-nek, ki észrevétlenül létezik, s vár valahol rám!

Marilyn Monroe: – Vagy nekem, My God! Amerika dalolj, dalolj! Vagy, mint huszonnégyórában a nappal, mint reggeli harmatcseppben a gyémánt, mint selymes folyóban a pisztráng, és bársonyos fűszál hegyén a virágméz! És jöhet derűre–ború, de ha belevágsz sejtjeim dzsungelébe, majd megérezzük a szerelem-nyomásos gyógyulását: őszintén, tisztán, meztelenül, s elkapjuk az Újvilág utolsó fénysugarát! Hol vagy, merre jársz, kedvesem? A kettévált égből szívembe villámlik, megárad a szemem, meg-megvonaglik a szám, s az égről lefolyik minden szivárvány…(Sír)

Nagy Szellem: – Ó, lelki szerelmem, te mindig ilyen naiv voltál. Elhitted a politikusoknak a földi paradicsomról szóló mesét? Nekem is fáj, hogy sohasem érezhetlek, sohasem szagolhatok melleid közé. Nem vagyok őrző-védő szervezet. Nem vagyok a biztonságodat védő gorillád a felhőkarcolód tövében. Sebzett szirmaid szellemként gondozom, láthatatlan öleléseimmel tested eszeveszetten gyógyítom – túl sok altatót szedsz –, ezt nem értheted, még a számítógépes világ kiteljesedése messze van, fölötte az Isteni Gondviselés.

Marilyn Monroe: – Te olyan jó vagy, messziről és érdek nélkül szerettél, óvtál, védtél! Nem akarok mindig visszafeleselni Neked, drága Nagy Ő! Egyetlen Mindenem! Nagyon is létezel, s vársz reám... Vagyok, mint reggeli kávémban egy kis hableány. Vagyok, mint könnycsepp a harmatcseppben. Éjjel a nyitott ablak mellett, amikor fel szoktam riadni álmomból: látom a harmatcseppben a fényes gyémánt jövőnket! Vagyok, mint sebes folyóból kifogott, tátogó pisztráng, mint bársonyos fűszálon a méz, de sosem éreztem, hogy lenne kölcsönös öröm-szerzés, testi-lelki harmónia!

Nagy Szellem:– Nincs a földi dimenzióban, de létezünk, mint levegőben az oxigén, mint rezervátumban az indián, mint hó alatt a mag, míg tavasszal ki nem kél, mint délceg páfrányfenyő, mit ezer éves mamutfenyő! Színfolt vagyunk, mint bőrödben a szőkeség, mint szívedben a tűz, mely velem rejtve ég! Légy vidám, boldog, egyszer velünk fog beteljesedni az „amerikai álom”. Ha tudatosítanák ezt a kicsinyes érzéketlenek, akik egy életen át a szépség, a nagyság és csillogás után kajtattak mindhiába, rögtön megütné őket a guta.

Marilyn Monroe: – Hol vagy, merre jársz kedvesem? A kettévált égből szívembe villámlik. Megárad a szemem, meg-megvonaglik a szám, s az égről lefolyik minden szivárvány. Alig látom, úsznak a benzines pocsolyán. Alig látom, kérdezem a bolondos időtől, hol vagy, hová rejtett el? Vagy egyszer összeboronál? De még álmaim is miért felejtem el? Hol vagy, merre jársz kedvesem?

Nagy Szellem: – Bolyong a lelkem, mint a tenger habja. Fehéren otthontalan, de nem él moszaton. Miattad nyugtalan!

Marilyn Monroe: – A szép emlék akár a kő. Nesztelen hull a lenge fűbe. Lelkünk finom ezüstös kincsei szétdúlt habokba vesznek. Testünk, mint hullámzó, hűvös tengerek.

Egy hang az éterből: – Marilyn Monroe és a Nagy Szellem szerelmét az maják kőbe vésték.

2008, márc. 3. Wekerle-telep

Juhos-Kiss János

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Profilkép



Utolsó kép


Elérhetőség

Juhos-Kiss János

+36-30-310-59-57

juhoskiss@yahoo.com

Levelezőlista



Archívum

Naptár
<< Július / 2018 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 148448
Hónap: 2644
Nap: 60