Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ima és Karácsony

2011.12.16

 

 

Ima és Karácsony. E két szent szó jelentőségét 2011 végén kezdjük megérteni, kezdjük megérezni. Talán jobban tudtunk imádkozni, talán el tudjuk választani a búzát a konkolytól, akkor is, ha sántít a hasonlat, mert a földművelésről már kezdenek halványulni emlékeink.

Imánk meghallgatásra került. Talán sikerül elrugaszkodnunk a földi bajoktól, a tavaly megbukott (de még ficánkoló) Antikrisztustól. Ne legyen több hazudozás, képmutatás, népnyúzás, szemkilövés. Jó, hogy gusztustalan kijelentéseit nem kell öreg korunkig hivatalos álláspontként hallgatni (csúszik lefele a lejtőn, pedig jelszava volt az összekapaszkodás). Halála percében biztosan papot fog hívni ő is, mint Kádár János tette. Késő bánat.

1989 Karácsonya földi életünkben megkönnyebbülést hozott – nemcsak Erdélyben –, fellélegezhettünk egy szörnyű diktatúra után, tele reményekkel, hittel. Egyszer mindent ki lehetett mondani, elkapni s a pokolba küldeni: vissza se nézni!

Az ima hatalma más, sokkal, de sokkal több, szebb s megnyugtatóbb. Szívből jövő fohász! Fényláng! Boldogság-ölelés! Nem olyan, mint a gazdag alamizsnája Szent Karácsony estéjén. Imánkkal messzire menekülve HAZA-TALÁLUNK, mint üres tenyerünkbe szálló hópehely (hideg, játékos és semmi)? HAZA-VERGŐDÜNK, mint szakadó szívünk az élet hóförgetegén át? Szánkban ne játssza meg magát a hamisság! Szívünkbe ne szúrjon jégcsap-szomorúság! Az utcai locspocs lassan elolvad, eltűnik. Isten jótékony forróságától minden kiteljesül, beérik; talán, az is jól jött (a tavaly), hogy Trianont (a gyász napját) az Összetartozás napjaként törvénybe iktatták. Hazánk szétfoszlott, szétmarcangolt széle, már nem mosódhat tovább! Jó, hogy életünk meghitt perceiben (akárcsak kemény harcaiban), csak Egy Isteni Örök Igazság Létezik!

Ma sem érezzük igazán – megszületett az Isten-Ember! –, hogy több mit kétezer éves öröm-ünnepben szárnyalhatunk. Pedig az Isten velünk volt, velünk van és velünk lesz! Bearanyozza életünk, ha hagyjuk. Velünk van az elménk által felfoghatatlan, ugyanakkor mégis jól érzékelt csodákban! Például a csodálatos gyógyulásokban, világraszóló sikerekben. A szürke és nyomasztó hétköznapokban is velünk lesz, épen maradt szellemünket biztatgatja, gazdagon megajándékozva tündöklő lelki kincsekkel.

Tudunk igazán örülni, amikor jól esik egy korty bor, egy jó szó, a friss levegő csókja? Nem mindenkinek adatik meg az észlelés művészete, ez sem a mi érdemünk. A hatalom, az imádat, az eleve elrendelés és a kegyelem egyedül az Istené! De tudunk-e spontánul (újra tanulva) játszani gyerekeinkkel (unokáinkkal) a szépen feldíszített, csillogó Karácsonyfa körül? Átérezzük-e kis vágyaik, nagy örömeik? Szűnni nem akaró mosolyukat, buzgóságukat látjuk-e, megerősítjük-e? Erős akaratukat eltűrjük? Makacsságukat megértjük? Tudunk-e párunkra visszamosolyogni? Gondolunk-e a rég nem látott barátra, ismerősre? Lehet-e feledni – nem látni – a mai elesetteket?

„Úgy hogy, semmi kegyelmi ajándék nélkül nem szűkölködtök, várva a mi Urunk Jézus Krisztusnak megjelenését, aki meg is erősít titeket mindvégig fedhetetlenségben, a mi Urunk Jézus Krisztus napján.” (Pál I. Kor. 1:7-8)

Minden e Földön egy nagy ima, ami úgy kezdődött, hogy: Áldott Karácsonyt!

 

 

Juhos-Kiss János

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Profilkép



Utolsó kép


Elérhetőség

Juhos-Kiss János

+36-30-310-59-57

juhoskiss@yahoo.com

Levelezőlista



Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2018 >>


Statisztika

Online: 3
Összes: 154417
Hónap: 3177
Nap: 164