Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Csak vándorok vagyunk a földön

2011.03.15

   

      

 

 

Kis kertemben is ezt érzem, pedig tudom hol s mi fog kibújni a földből: nárcisz, jácint, tulipán, nőszirom, liliom… Valami régi mezőségi illat hiányzik ezen a tavaszon. Itthon vagyok idegen? Elvirágzott a sűrű havasi hóvirágom, a tavaszváróm, de a sárga kankalin még virít. Lehet, hogy a fiatal lendületem hiányzik. Az is elenyész, mint a tavalyi levelek. Lassan hat éves fiam talált egy érdekességet, azt mondja. Morzsolódik. Egy tavalyi dísztök levél-maradványát. A tél folyamán erezet-csipke lett csupán. Ásni kellene. A jövőbe!

Csak vándorok vagyunk a földön. A szép emlék utólag fáj, mint fájt a rossz valaha. Az élet egy piszkos, gátlástalan, leépített, szétvert szerelvény, helyette üzembe állítottak egy ismeretlen-ismerős bánat-hordozót, honlapot, holtlapot, valami eszeveszetten száguldozó sorsvonatot: hatalmas terhével néha le-lemarad, elakad, vagy töröl minden értéket…

Én egy szót sem szólhatok. Csaba fiam minden áldott nap, reggel és este, nem tudja abbahagyni a puszilgatást: „még egy utolsót adjak neked apa az arcodra, ezt a másikra (közben két kis tenyerével forgatja a fejemet), ezt a homlokodra.”

Boldogok kellene legyünk ezen a tavaszon, hisz sok-sok testvérünk lesz honos (Hányan de hányan nem élték túl a földi vendégeskedést, a poklok poklát!). Itthon kell magyarnak lenni! A Kárpát-medencében…

A magyarság Mátyás király idejében (és előtte), összefüggő területeken élt. Fehérben a lakatlan területek tündököltek a Kárpátok széles vonulatait jelezve (színes térképeken), a Nagyalföldön és a Dunántúlon is voltak kisebb fehér foltok. A Felvidéken van egy kis tót és ruszin csík a nagy fehér mellett. A mai Burgeland (Őrvidék, Várvidék) területén éltek németek. Szászok a Szepességben, az erdélyi Szászföldön és Besztercén, s van egy pár oláhokat feltüntető lila csík a Partiumban és Erdélyben. Ma már annak is örülünk, ha a románokkal közösen restaurálhatjuk a híres kolozsvári Mátyás-szoborcsoportot.

Csak vándorok vagyunk a földön. A történelem folyamán a Kárpát-medencében mindenki honosnak számított, aki szívből s őszintén élt, kicsit jobbat remélt, keményen dolgozott s minden nehézséget sírva kibírt!

Egy Lendván megtartott (Lét és Nyelv, 2009) konferencia anyagából készült könyv került a kezembe. Dr. Zágorec-Csuka Judit állította össze, aki könyvtáros, költő és tudós. Gárdonyi Géza jelmondata olvasható a könyv elején (aki németből lett jó magyar, teszem hozzá): „Minden nemzetnek fő kincse a nyelve./ Bármit veszthet, visszaszerezheti,/ de ha a nyelvét elveszíti,/ az Isten se adja vissza többé.”

Dr. Zágorec-Csuka Judit írja, idézem: „Számomra az a fontosabb, ami a lelkemben van, mert a lelkem kifejezése a fontosabb… Anyanyelvem az emberi tudatom része spirituális felfogás. A költő feladata, hogy fényt vigyen a sötétségbe, a művésznek a saját tehetségén keresztül kell közvetítenie az igazságot… Nem véletlenül születtem magyarnak a Kárpát-medence muravidéki csücskébe!”- szögezi le. Minden szavával szívből azonosulni tudok, azzal az isteni eleve elrendeléssel, hogy én az erdélyi Mezőségen születtem, s most sokkal jobb a helyzetem nekem Budapesten, mint neki Lendván. Talán. A tanácskozás anyagából kiderült, hogy a szlovéniai magyarságnál megtörtént a nyelvcsere (hiába a kétnyelvű iskolák, és a Judithoz hasonló emberek lelki-szellemi harca). Az anyanyelv használata a családban második nyelvvé szorult vissza! Jól elvándoroltak. Tisztelet a magyarnak maradóknak.

 A trianoni békediktátum után a „Rongyos Gárda” és más tiszti alakulatok a helybéliekkel összefogva megakadályozták, hogy az osztrák csendőrség bevonuljon a nyugati végekre, ezzel elérték, hogy nemzetközi megfigyelők jelenlétében népszavazást tartsanak a vitatott területeken. Így lett Sopron a hűség városa tíz faluval együtt. Így került 4 020 négyzetkilométernyi terület Ausztriához 112 031 nem német lakossal, de a 180 000 német lakos szavazatának értelmében. A többi határszakaszon a győztes nagyhatalmak és az új kisállamok megakadályozták a népszavazást. Így csatolták a mai Szlovénia akkori területét egy újonnan létrehozott országhoz, a Szerb- Horvát- Szlovén Királysághoz, ezt nevezték 1929-től Jugoszláviának. Hol van már Jugoszlávia? Nekünk nem jár vissza semmi? A történelem ismétli önmagát. Sok jót, és sok sötét rosszat söpört el a századok alatt, de nincs végzet, nincs még beteljesülés.

Vándorok vagyunk a földön. Nem céltalanul élő magyarok, akkor sem, ha a Kárpát-medence bizonyos részein vendégként sem látnak szívesen. A Kárpát-medencében más népekhez képest, még mindig mi alkotjuk a legnagyobb népcsoportot. Fel a fejjel, büszkék lehetünk!   Nekünk volt és nekünk kellene, hogy legyen most is a legnagyobb szellemi kisugárzásunk más népek felé. Ezért maradhattunk meg, s még maradnunk kellene a földi hazában…

 Mondják, hogy ötszáz éves ciklusok ismétlődnek. Voltak a hunok 500 éven át, aztán az avarok és más rokon népek, aztán Álmos-Árpádék, Szent Istvánnék egy pár anyai ági Árpád-házi és nem Árpád- házi uralkodó, majd a Hunyadiakkal újra elrepül egy félévezred, ami a mohácsi vésszel ért véget (Pár év múlva három részre szakadt Magyarország!). Ötszáz valahány év után, ma: tizenkét horvátországi magyar teszi le az állampolgársági esküt Mohácson! Nekünk ilyen Mohács kell! Tizenkét ember tette le az esküt Csíkszeredán, negyven Kolozsváron. Eddig ötvenezer magyar kérelmezte könnyített honosítását a Kárpát-medence hét országában. Az eleve elrendelésben hányan bíznak, imádkoznak?

Csak vándorok vagyunk a földön. Köszönjük az irgalmas körüllakóknak (a századok alatt talán megköszöntük a késő avaroknak, hunoknak, pannonoknak, gepidáknak, besenyőknek, kunoknak, jászoknak és késői germánoknak), hogy a hosszú századok alatt nagyon lassan, de képesek voltak önként a magyarságba olvadni – érdekből vagy hálából. Kell, hogy még maradjon génjeikben – génjeinkben! – emberi felismerés, isteni sugallat, túlélési ösztön, boldognak lenni vágy, jó cselekedet s mivel jól tudtak sütni-főzni, mindezt nyakon öntötték egy kis észkincs-fűszerkeverékkel!

Jó természetünkből megőriztünk-e még valamit? Természeti kincseinkből maradt-e még valami elrejtve a föld alatt?  A föld felett még létezik ügyszeretet, munkaszeretet, hazaszeretet, segítőkészség (nem irigykedés, rosszindulat)? Mindehhez társulhat-e a híres nagyvonalúságunk és a jó humorérzékünk? Nem kell dagonyázni a mindennapok posványában! Ne legyük okkal és ok nélkül tökkelütött némberek, búval béreltek, hogy finoman fejezzem ki magamat!

Holnap az 1848-as forradalom fiatalos győzelmére – sajnos rövid ideig tartott – emlékezünk. Ma kertészkedni szeretnék. Talpalatnyi földemen virágokat és fűszernövényeket szeretnék szagolgatni, ha eljön az ideje. Csinosítani a füves ösvényt, képletesen, hogy halhatatlan íróink nyomdokaiban haladva igazi otthonomra leljek, elérhessek a „haza a magasban” kapujához.

Nemrég Szamosújváron jártam. Szomorúan vettem tudomásul, hogy lebontották (sorban) a harmadik házunkat is, ahol utoljára laktam Erdélyben. Az üres telek gazosan tátongott, sorházra várva. (Az első házat,  amelyben Széken születtem, szüleim eladták, a második házat Szamosújváron építették fel, míg városrendezés címén le nem bontották 1986-ban, most a cserébe kapott házunk is eltűnt a föld színéről.)

Nem érzem igazán itthon magamat…

Ház és haza kellene a magasban, amit soha senki el nem vehet tőlünk, le sem rombolhat.  

Csak vándorok vagyunk a földön.

Juhos-Kiss János

2011. márc. 14.  Budapest-Wekerletelep          

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

nagyeva18@freemail.hu

(Nagy Eva, 2011.03.16 08:17)

Szeretettel udvozlunk benneteket!
Gratulalunk a sok szep irasodert,nagyon jo ez a honlap,megtekintettuk a kepeket is nagyon jok tobbek kozott a
Csikmindszentiek is,nagyon aranyos a kis Csaba.Hala Istennek itt is kezdett tavasz lenni,nagyon hosszu volt a tel,sokat kellett futteni,Zsombor volt a telen a futtes felelos,eppen egyik nap kerdeztem tole hogy meg vane fa a fasszinben ,es azt mondja,hogyha jol be nem osztotta volna akkor mar a szel regen futyulne keresztul a fasszinben.Nagyon szep unnepely volt a tegnap itt Csikszeredaban,meg a kozsegben is,itt az iskola szervezett unneplest Annamaria is szavalt nepviseletben.Zsombor majus 26-an fog ballagni,azutan meg kezdodnek az eretsegi vizsgak,sok a tanulni valoja es kesziti a vizsga dolgozatat is.Annamaria a telen is sokat sizet,szerzett ujbol egy par eredmenyt.Mi sokat gondolunk ratok es remenykedunk abban,hogy az iden is talalkozun! szeretettel a Nagy csalad!

Wekerletelep-Budapest

(Juhos-Kiss János, 2011.03.16 14:11)

Úgy igaz, ma a tanár barátom mondta, hogy csak unokáink kezdhetnek jobban élni az ötszáz éves felemelkedő ciklus elején!
Hajrá Hungária!

juhosks@vipmail.hu

(Juhos Kiss Sándor, 2011.03.16 12:12)

Csak vendégek vagyunk és csak gyermekeinkben élhetünk tovább.
Egy festő osztálytársam panaszkodott, hogy a barátnője nem akar gyereket(szakított vele), kinek gyűjtöttem, kinek hagyom az értékeimet, minek dolgoztam ennyit?

 

 

Profilkép



Utolsó kép


Elérhetőség

Juhos-Kiss János

+36-30-310-59-57

juhoskiss@yahoo.com

Levelezőlista



Archívum

Naptár
<< Július / 2018 >>


Statisztika

Online: 2
Összes: 148448
Hónap: 2644
Nap: 60