Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Balatoni nyár 2011-ben (1.)

2011.07.06

 

 

 

A Balaton kifeszített vásznán, csipkét vernek a hullámok. Hirtelen felborzolja vizét az Isten, aztán felkorbácsolja, özönvíz nem lesz, csak napokig tartó tisztító vizet küld, aztán az északi szelet, hogy új erőre, lendületre kapjanak a szomorúfűzek, a jegenyék és a hársfák. Csak a vendégek sírnak.

 

A lányszőke Balaton újra ragyogni kezd. Életrevaló, hűs, finom, selymes lényével simogatni kezdi a megfáradt embert.

Egry József széles ecsetvonásokkal még mindig mázolja az eget a kék minden árnyalatával. Alig hihető, hogy tényleg ilyen. A sok „boldognak szeretnék lenni” nő fáradhatatlanul pózol, először csokoládébarnák akarnak lenni, közben nevetgélnek, aztán minden álmuk beteljesedését; az egyik cérna bikinijét igazítja, leengedi melltartóját, hason fekve nyomogatja drága szilikon mentes mellét, aztán idő lassú pergése után, hátra csavarodott gömbölyű karjaival, olyan szakértelemmel kapcsolja vissza a melltartó hátsó kapcsát, mintha egész télen ezt gyakorolta volna.

 

Amint meglátta testének feszes rugózását, aranyos csillogását – a polgár testét-lelkét elöntötte a láz, annyira kívánta, hogy szinte rávetette magát, keze cséphadaróként járt, minden áron magának akarta. Úgy érezte, mintha életének soha vissza nem térő pillanatán lovagolna ez a bestia, eszeveszetten jól és végzetesen, gerincének s minden izmának ütemes megfeszítésével és hirtelen légzésvételhez jutásának elernyedésével. Egy életen át csak egyszer adatik meg egy ilyen gyönyörű látvány elérése, tapintása. Bőre arany-piros árnyalatba váltott, harapnivaló, jó ropogós, enyhén Balaton ízű, mezők zsálya- kiskertek rozmaringillatát árasztotta, erőteljesen sósmandula ízekkel. Egy hatalmas fűszerkertet érzett a torkában, amit le kellett locsolni az Isten minden borával. A rajongó ilyenkor elveszíti a maradék józan eszét a beteljesülés arany-gyönyörűségében, a magyar íz-tenger örök-ölelésében: hullámverésében. Ilyenkor nyögni sem lehet az elégedettség és telitettség érzésétől.

– Finom voltam? – szólt a 2 kilós tükörponty utolsó sóhajával vizen és szárazon túlról. – Sajnálom, hogy a másik két kívánságodat már nem teljesíthetem csak a másvilágon. Zabálás nem lesz benne…

A polgár hallgatott, mint a sír.

 

Ha az embernek ideje és pénze van, a zabáláson kívül viccekkel is teletömik lépten-nyomon, az interneten éppenséggel téma szerinti választékkal röhögtetnek. Felfedeztem egy ingyenes internet-hozzáférést, de nem működik. Milyen jó volt régen, nemcsak a Balaton partján, mindenhol meg kellett hódítani a szűzlányt tükrös pogácsával, huszáros pogácsával, csöpögős verssel és el kellett zavarni a boszorkányt, hogy ruhástól fürödni lehessen vinni a szüzet.

Ma már nincsenek szüzek. Feleséget lehet választani a napozó boszorkányok közül. (Akinek van, az hallgat vele.) Próba szerencse. Sosem lehet tudni. Bocs, a leégés ellen napolaj kell.

 

Élő bizonyítéka a társadalom rohamos öregedésének, hogy – nem teljes napsütésben! – bármerre legeltetem tekintetemet, kalapos öreglányok mosolyognak vissza. Csak a kitartásuk bosszant. A jó számomra, hogy nem érzem az öregedés jeleit. A rossz, hogy hiába fordítom a fejemet szerelmetes Balatonom felé (az éneklő szirénektől megnyugodnék), amikor minden egyes alkalomkor eszembe jut két anyósvicc, s ők még mindig kitartóan mosolyognak nagy kalapjuk alól, vagy az orrom előtt sétálnak végtelen nyugalommal. Már három órája töredezetten esedezem, teljesen kikészülve várom, hogy „hölgyem” legalább „ártatlan látóhatáromba” ne gázoljon bele rossz lábaival. Aki a békaperspektívát megfigyelte annak idején, ha ilyen körülmények, pontosan lábak között nézett volna felfelé, eldobta volna az agyát. Ma sem tudnánk mi az.

 

Este a Díszkútnál (szénsavas gyógyvízzel frissít) fellépett a 2008-ban alakult 20 tagú csopaki táncegyüttesből öt pár. A fiúk gombos csizmában, priccses nadrágban, fehér ingben, fekete mellényben táncoltak. A lányok kékfestő szoknyában, fehér ingben, színes pántlikával a hajukban forogtak. A jó hangulatot (látvánnyal és zenével együtt) harapni lehet. Dunántúli táncrendekkel kezdték műsorukat, a fiúk bemutatták a legényes (verbunk) táncok cifrázását keletkezésük sorrendjében. Végül a sóvidéki (székelyföldi) táncrendekkel tették fel fejükre (és hitvány fejünkre) a néptánc koronáját, de a két 190 centiméteres legény is beleadott apait, anyait, még a járólapokat is többször megcsapdosták nemcsak a csizmájukat, mintha most szálltak volna alá a történelemből, mulatságon, sorozáson lennének, feledve a rájuk váró három éves katonaságot. Hogy köztünk járnak, a végén érezhettük, mert egy 20 perces fordulóra a közönséget is felkérték, megtáncoltatták, hadra fogták. (A bor a táncos lányok üvegében maradt, a fejükről eltűnt. A fejben nehezebb.)

 

Juhos-Kiss János

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

udvari324@freemail.hu

(Udvari Hajnalka, 2011.07.07 15:52)

Szeretem az ilyen fanyar Balaton-ízű írásokat. Orromba érzem a víz illatát. Sok egészséget, hogy még számtalan utazásról tudósíts. Csók: H

Re: udvari324@freemail.hu

(Juhos-Kiss János, 2011.07.09 17:30)

Milliószor!

-

(Virág, 2011.07.07 13:08)

Színes balatoni emlékeit örömmel olvasom. Várom a folytatást, az Ön szemével mit is láthatunk még a parton. Vannak arrafelé középkorúak is?

Re: -Budapest

(Juhos-Kiss János, 2011.07.09 17:28)

Kedves Virág!
Köszönöm sorait, örömmel vettem. Emlékeimet folytatásban élném meg, át… Belezavarodtam...
Középkorú férfiak is vannak! Nézelődnek! Én is csak azt teszem.

 

 

Profilkép



Utolsó kép


Elérhetőség

Juhos-Kiss János

+36-30-310-59-57

juhoskiss@yahoo.com

Levelezőlista



Archívum

Naptár
<< November / 2018 >>


Statisztika

Online: 3
Összes: 162539
Hónap: 5039
Nap: 219