Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az ezeréves határnál

2012.08.13

 

 

A Gyimesek völgye a vasút megépítésével kezdett fellendülni (Az ezernyolcszázas évek végén épült, magyar-román egyezmény alapján, levitt a Tatros mentén Kománfaluig, Comaneci, ahol az a Nadia „csángó” tornászlány született, aki román színekben verte meg a világot! Most a londoni olimpia zajlik.), amikor a kitermelt fát vasúton szállították, de hamar véget ér az 1916-os román betöréssel, s a Gyimesi határ nemsokára gazdát cserélt. Erdély hányatott történelmének egy szakasza ezzel bezárult. Átmentek ők már minden nyomorúságon a fejedelemség megszűnéséig, nem is beszélve a tatár 1717-19-es betöréseiről, a szárazság, a pestis járván, az elviselhetetlen közterhek, beszolgáltatsok idejéről. Ködbe vész az 1764-es Madéfalvi veszedelem után kialakult bujdosók csapata Moldovába, akár az itthon maradtak szenvedései a mindennapi betevő falatért, de a tékozló idő nyomot hagyott a táj arculatán, nemzedékek orcáján. Sokszor földjüktől, szabadságuktól megfosztottan tengődtek, pedig többször is összetűztek (1799) a földeket bérlő gyimesi földesuraikkal, de maradt minden a régiben. Aztán mindhiába tiltakoztak, hogy a frissen felállított huszár határőrezred lovaikkal ne etessék fel szénájukat, takarmányukat, vagy legalább méltóztassanak fizetni! Semmit sem értek el. Vágytak a szabadságra, de fegyvert kinek az oldalán foghattak, forgathattak volna? A közterheket maradéktalanul beszolgáltatták, közben szedte áldozatait az 1852-es járvány és az azt követő nagy gyermekhalandóság. 1876-ban a megváltott birtokaikért nagy összeget fizettek, de a szegényeket a bérlők még inkább kihasználták. Trianon után minden elveszett, csak a nyomorúságuk nyomorúsága maradt. Gyimesbükkön csak két imádkozó papjuk maradt – a görög katolikus Gergely Viktor és a római katolikus György Lajos. Majd később Dani Gergely atya a Ceausescu-korszakban, aki minden nehézség és baj ellenére felépítette a most is modern fényben pompázó nagytemplomot. (Annak ellenére, hogy a II. világháború után még borzalmasabb idők köszöntek rájuk: az átvonuló és rabló katonaság, a kommunista és szekus módszerek, a magyar iskola teljes bezárása, a magyar görög katolikus egyház megszüntetése (a hajdúdorogi püspökségtől már az I. világháború után leszakították), az ortodox vallás és román nyelv rájuk erőltetése, és nem utolsó sorban az 1968-as megyésítés, amikor közigazgatásilag Bakó megyéhez csatolták a Gyimesek egy részét.

 

Dani Gergely a nagytemplom udvarán nyugszik, az 1976-ban felszentelt nagytemploma árnyékában. Miután kijöttünk a templomból, megálltunk fekete sírkövénél, a domb oldalán is kopjafa látható. Ugyancsak 1976-ban indult újra a magyar tannyelvű iskola. Ebben Deáky András tanár úrnak oroszlánrésze volt.

Ezért, s mert útitársaim ismerik, betérünk „Fényes Portájára”.

Deáky Andrással nemsokára megismerkedtem, felesége a helyi orvos. Akad látnivaló bőven, panzió, vendéglő, fedett előadóterem, szobrok és kopjafák. Az általa locsolt aranytányéros napraforgók előtt fényképezgettünk egyet. Mondja, hogy panziója telt házzal üzemel, a vendégek általában egy-két napra jönnek, de ha többen vannak, átküldi őket Moldvába, mert már ott is beindult a faluturizmus (szebben fejezte ki magát, a faluturizmus szót én biggyesztettem ide). Mondja, hogy vendégei most kirándulnak, menjünk mi is nézzük meg a Biliók-tetőt, onnan nagyon szép a kilátás.

Ott Jézus-kereszt és emlékmű fogad – kétezer éves reménysugaras hit –, lelkeinket új erőre buzdítja, életre balzsamozza. Még a fenyvesek is vigyázba vágták magukat, mert emlékművet állítottak azoknak, akikkel a történelem kegyetlenül elbánt.

„Egyeseket ide vezényeltek, hogy az 1000 éves országot ismét szétdarabolják… Sok közülük azt sem tudta, hogy ki ellen és miért harcoljon, de a nagyok önzése, nagyravágyása, személyes bosszúja, gyűlölete átszállt rájuk is, és a támadásban sokan a vérüket ontották, fájdalmat hagyva maguk után a családjaikban és megfosztva a jövőt a kiteljesedéstől, ami általuk valósult volna meg… Könyörögjünk! Istenünk, szálljon áldásod erre a Háború igazságtalanságára és áldozataira emlékeztető emlékműre, hogy mindenki, aki rátekint, részvétet, a háború áldozatai iránt tiszteletet és igazság utáni vágyat ébresszen. Figyelmeztessen ez az emlékmű kötelességeinkre, egymás iránti megbecsülésre, magánvagyon tiszteletben tartására és kötelességünkre a közösség felé…”

A Biliók-tetői megemlékezés minden év augusztus utolsó szombatján van. Nem késtük le.

 

Gyimesbükk végén balra, ha négykerekes meghajtású személygépkocsiban gubbasztasz, a meredeken felhajtva a kontumáci (vesztegzár) kápolnáig felhajthatsz. A legrégebbi források szerint az első lelkész, P. Repolis Vicentius (1764-1775), Mária Terézia utasítására nevezték ki Csík-Gyimesre, a vesztegzár lelkészének nevezték, aki a madéfalvi veszedelem évében 1764. szeptember 3-án engedélyt kért, hogy magánháznál mondhasson misét, és a gyermekeket taníttassa. A királyi főkormányszék közbenjárásával az engedélyt meg is kapta, s ettől kezdve a vesztegzári – kontumáci – lelkészek egyúttal helybéli, valamint a határnál szolgálatot teljesítők gyerekeiket is tanították, de a kőből és téglából épült templomot csak 1782-ben szentelték fel, Boldogasszony tiszteletére.  Itt, most egy kis kápolnát láthatunk, kívülről felújítva, belülről csak az oltárral készültek el. A domboldal alatt jobbra a kontumáci temető.  Aztán a hajdani plébánia és iskola épületének romjain lépegethetünk – előtte Bethlen Gábor 1626-ban épített vára védte a keleti végeket – egy-egy belső udvarának megmaradt falán márványtábla hirdeti az első világháborúban elesettek névsorát, aztán a második világháborúban elesettekét, a következő falfelületen az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékét őrzi egy fekete márványtábla, végül egy márványtábla a háború idején meghalt helyi civileknek állít emléket.

 

Átmentük a Tatros patakon, ahol a kis dombon az ezeréves határ legkeletibb vasúti őrháza gazdag vasúti múzeumával fogad. 2008 Pünkösdjén adták át újjászületett formájában. (2000-ig használta a román vasút, aztán 2003-ig elhanyagolták, akkor vette meg Deáky András gyimesbükki lakos, állagmegóvást végzett, aztán különböző alapítványok és magyarországi magánszemélyek adományából felújították, ma a gyimesbükki Önkormányzat tulajdona.) Belépünk. Jó kis, hűvös felüdülés fogad, a múltból a jelenünkbe ébredéssel! A gőzösökön egykor használt sebességmérővel, hídmérleggel, főleg német és magyar vasembléma-gyűjteménnyel, különböző nemzetek vasúti sapkáival a fogason körberakva, s a megannyi tárgyi és írott emlék. Megsárgult fotón látni a kétszáz méterrel keletebbre lévő román határőrség épületét, felénk közelebb a magyar határállomás fehér háza látható tiszti szobájával az első felében (felüdülést jelent), onnan erős védelmi fal vezetett fel a Rákóczi várig, azt lebontották az impériumváltás után, a mai lépcsőrendszert a Rákóczi várhoz később építették. Felmentünk. Megérte. Csodálatos a körkörös kilátás, de Csíkszereda felé a legmélyebb a kilátás, legvadregényesebb a táj, mintha onnan várható az örökös utánpótlás.

(Biliók Ágoston behozott és megmutatott egy fegyvermaradványt – a vasúti őrház környékén 1944-ben súlyos harcok voltak –, a múlt héten hozták be neki, mondta, kaszálás közben találták. Szerintem egy géppuska ágya lehetett, kikandikált csövének átmérője jól látható, rozsdamarta, letöredezett járulékai nélkül is két kilogrammot nyomhatott.)

Minden jó vicc halhatatlan. Lábra kell, netán vasúttörténeti lehet? A magyar vámnál, a vámos sok nagycsomagú utast leszállított a vonatból. Az öreg székelynek nincs csomagja, megsajnálta, magával vitte egy áruval telepakolt szobába, hogy válasszon magának egy ajándékot, amit magával vihet. Az öreg sokáig nézelődött, aztán kinézet a szoba ablakán s megszólalt: „Látja ott azt a fehér követ? Azt magammal vinném a Gyimesekbe!”

(Vége a második résznek.)

2012. augusztus 10.

Juhos-Kiss János

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Profilkép



Utolsó kép


Elérhetőség

Juhos-Kiss János

+36-30-310-59-57

juhoskiss@yahoo.com

Levelezőlista



Archívum

Naptár
<< Július / 2018 >>


Statisztika

Online: 2
Összes: 148448
Hónap: 2644
Nap: 60