Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A valóság bolond

2011.12.16

 

 

Büszke vagyok, talán életem legjobb esszéjét írom: „A valóság bolond, az álom nem az, de elérhetetlen. Hiába az éjjeli hánykolódás, hiába a nappali önemésztés, olyan vagyok mint egy szerelmes kamasz öreg csontokkal megspékelve.”

 A fiam (6 éves és 8 hónapos) ül a kis asztalnál és rajzol. A legózást szünetelteti, miután nekem is készített egy járgányt vezetővel. Gondoltam neki is felolvasom.

– Csaba, ide figyelj, ezt most írtam: „A valóság bolond, az álom nem az, de elérhetetlen.”

– Olvasd el még egyszer – mondja, közben leteszi a ceruzát.

– Fordítva van. Az álom bolond, mert mindenféle bolondságot szoktunk álmodni, ami nem igaz.

Megdöbbentem. Igaza van. Mégiscsak mi rontjuk el gyerekeinket már óvodás koruktól kezdve.

– Igazad van – mondtam.

Aztán elkezdtem más gondolatokban szántani, pestiesen szólva utazni: „A lélek szeme nem látható, meghalt a halandó, mondják nem ismerték, életében hiába dalolt stb. stb.”

Ezt már nem merem fiamnak felolvasni. Hülyeségekkel terhelni. Inkább megdicsérni szeretném, olyan szépen és szépeket rajzol:

– A festőnek is munka a rajzolás, a festés.

– Nekem ez nem munka, hanem élvezet – vágja rá spontánul. – Képzelet és érzelem – teszi hozzá.

Majd lefordultam a székről a szőnyegen hagyott legófigurák közé. Ilyen találóan sosem tudtam megfogalmazni a művészet lényegét.

 

 2011. december 15.                                   JKJ

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Profilkép



Utolsó kép


Elérhetőség

Juhos-Kiss János

+36-30-310-59-57

juhoskiss@yahoo.com

Levelezőlista



Archívum

Naptár
<< Július / 2018 >>


Statisztika

Online: 2
Összes: 148448
Hónap: 2644
Nap: 60