Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A legszebb mosolyú nő

2011.02.22

 A legszebb mosolyú nő

 

A legszebb mosolyú nő szívéből virágok nőnek! Tulipán, nőszirom, bazsarózsa, liliom és szellőrózsa. Szomjasan sem kókadoznak, annál büszkébben virítanak! A legszebb mosolyú nő vágyai az egekig érnek, s rózsaszínben láttatja a világot. Ezzel az illúzióval ügyesen él, s még alaposabban hintegeti mosolyát. Látja, és hallja hogy elakadt a lélegzetem, de a világért sem lépne közelebb egy száj levegővel…

Rá szomjazom, mint zátonyra futott, s a napon aszalódó hajótest. Mindennapi gondjaim tengerébe fulladva, s olyan nehezen himbálózva, mint a nagyon régen elsüllyedt spanyol Nagy Ármádia.

Érzéseimet – azzal az éles nézésével, nemcsak mosolyával – minden szent pillanatban megtorpedózza! Nem voltam lovag, nem vagyok modoros, nem leszek álszent! Szügyhámban vergődöm, húzom az igát. Verekednem muszáj: a legkisebb művészi élményért is, hogy aztán tovább adhassam versben és prózában, ez már valóságos világháború – nem kell a mocskos pénzük! –, csak agyukban (szívükben sem ártana) mocorogni lássak egy-két sejtet (tízmilliárd kellene), de nem vagyok elégedetlen, telhetetlen!

Két vérkörömön kívül semmim sincs. (Az egyiket fáradhatatlanul pumpáltam, a másik vérköröm egy mosolyért pazaroltam! Fiatal voltam és bohó.) Vagyok, mint préselt virág, elfelejtett imakönyvben. Önmagam lemaradt árnya vagyok, valahogyan összecsókolhatnánk szíveink között az eltékozolt élet gyémántporát? A szerelem friss harmata, már soha meg nem jelenik? Valahogyan összeölelhetnénk a mindenséggé tömörített másodpercnyi szívverésünk valamikori győzelmét?

A legszebb mosolyú nő szívéből a virágok a felhőket birizgálják. Akik látták, azt mondják olyan, mint egy tornádó. Amikor jön: nedves és vad. Amikor megy, mindent visz magával, főleg házat és autót. Előtte inkább hagyni kell, hogy hosszasan tombolja, üvöltse ki magát, veszélyesen verjen a szíve, de ne panaszkodjon, hogy fáj (a háta)!

Virágos réten guruló, hentergő, örömtől hasadó, lyukadó lelkesedése, milliónyi mosolyban bujálkodik… És ami csak a legszebb nőnek van: az a finoman ennivaló, elbűvölő mosolyából kiálló rózsabimbó. Tövise letörendő! Nem szopogatható!

A valóságban ábrázolni hány festő, költő lenne képes? A végtelen verőfényben, boldog és erőteljes időtelenségbe rögzíteni: testet és lelket szépen egyszerre! Ott, arra sem kéne vigyázni már – selymes fűben hívők, görcsös fák között hitetlenkedők, s jámbor báránykák között –, amire Assisi Szent Ferenc intett, van annak egy pár évszázada, de ma még szinte aktuálisabb: „Vigyázni kell, hogy (evilági feladataid közepette) az áhítat és az imádság szellemét ki ne oltsd.”

Én csak egy esendő, vastagnyakú kálvinista vagyok. A legszebb mosolyú nő szívébe a sok virágtól hogyan is láthatnék bele? A nálamnál szemesebbek azt mondják, hogy bojtorján és bogáncs is van ott bőven.

 

Juhos-Kiss János

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 

Profilkép



Utolsó kép


Elérhetőség

Juhos-Kiss János

+36-30-310-59-57

juhoskiss@yahoo.com

Levelezőlista



Archívum

Naptár
<< Július / 2018 >>


Statisztika

Online: 2
Összes: 148448
Hónap: 2644
Nap: 60