Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Piros pipacs a vágy kötetéről

2015.01.06

 

Köszönet

dr. Grétsy László                                                  

To

me

 2015. Mar 16 at 2:12 PM


                          Juhos-Kiss János úrnak, a Piros pipacs a vágy 
című kötet szerzőjének küldi Grétsy László

Kedves János! Mivel alig egy hete kaptam meg, csak most nyílik alkalmam megköszönni  nekem még a múlt év végén dedikált kötetét. Elég sokáig rakosgatták az Anyanyelvápolók Szövetségében, de a lényeg az, hogy már nálam van, s hozzám kerülése óta lapozgatom, olvasgatom.
Mi tagadás, nem ismertem eddigi munkásságát, holott, mint a borítón látom, már jó néhány munkája megjelent szűk két évtized alatt. Egy kicsit szégyellem is, hogy ezek valamiképpen elkerülték figyelmemet.  Ez a könyve azonban gyönyörű; azonnal lenyűgözött. Minden tetszik rajta és benne. Szépek az illusztrációk, amelyeket külön köszönök a festőművész testvérnek. Igen szemrevaló a borító is, s -- bár nem vagyok a szabad verseknek igazán nagy kedvelője --, nagyon tetszenek a versei; azok is, amelyek valamilyen eseményhez, épülethez, ünnepséghez stb. kötődnek (mint pl. a New York Kávéház Budapest), s azok is, amelyek -- Petőfi módján s nyomdokain -- cselekvésre ösztönöznek (pl. az Össze kell fognunk). Külön érdekessége a kötetnek, hogy a versek legnagyobb része a versformálása szerint nem versszakokból, strófákból áll, hanem valamit a szó szoros értelmében formáz. Főleg valamilyen (ivó) edényt:  bokályt,borospoharat, bögrét, kancsót, kannát, korsót, kupát, levesestálat,söröspoharat, vagy akár bográcsot, üstöt is. Nem szólva a képversekről, amelyek szintén érdekesek, szellemesek, igazi műalkotások. Ha ismeretlenül is, de szívből gratulálok a szerzőnek ehhez a remek könyvhöz!

 

 

Mélyen tisztelt Grétsy László! Professzor Uram!

 

Két napig úsztam a boldogságban, annyira jól esett levele, elismerése, méltatása.  (Egy kis magyar történelmet azért tanítottam.) Én szégyellem, restellem magam, hogy nem olvastam könyvei nagy részét! Most a magyar lélek megpendítéséhez csiszoltabb lenne stílusom, kifejezési eszköztáram! Kimondatlan boldogságot okozott levelével!!! Ezt kellene megénekelnem!

Szívből köszönöm Önnek, hogy megerősített gondolati verseim szabad szárnyalásának létjogosultságában. Isten áldja meg ezért mind a két kezével!!!! Kívánok Önnek jó egészséget és sok-sok örömöt az életben, nyilván erdélyi őseim is ezt kívánnák Önnek!!!

Együtt érzek fia elvesztésének nagy fájdalmában…

Az a kérésem, milliószor, hogy látogasson meg Wekerle-telepen – most nyílnak kertben a fehér és kék ibolyák, lilás-rózsaszín ibolyám később nyílik, megpattantak a nárciszok és jácintok, (közel lakom Pesterzsébethez, nevelkedése színteréhez), én szívesen Önért megyek taxival, nagyon boldog lenne iparművész és tanár feleségem, harmadik osztályos fiam, aki nemrég kiemelt arany diplomát kapott a kerülteti magyar mesemondó versenyen.

A lényeg, hogy eddig megjelent köteteimet szeretném Önnek dedikálni! Ez lenne a legnagyobb boldogságom, hogy Ön is elolvashassa, akire: az egész magyar nemzet határok nélkül felnéz, büszke – emlékeznek tévéműsoraira is!  Ugyanakkor engedélyt szeretnék kérni, hogy levelét barátaimnak elküldhessem, megjelentetni is jó lenne.

 

Szeretettel és tisztelettel: Juhos-Kiss János

Bp. 2015. márc. 18-án

Mobilom: 06 30 310 5957

Címem: 1192 Budapest

Kábel u. 4

E-mail: juhoskiss@yahoo.com

 

 

dr. Grétsy László

To

me

2015.Mar 19 at 4:20 PM


                                Kedves János, kedvenc Poétám!  Nehéz 
helyzet elé állított, amikor "Piros pipacs . . ." kötetének rövid 
véleményezését megköszönve mindjárt kéréssel fordult hozzám; sajnos 
olyannal, amilyet nem teljesíthetek. Tíz évvel ezelőtt még boldogan -- 
és könnyedén -- teljesíthettem volna kérését. Több mint fél évszázadon 
át valamelyik éppen "soros"  autómmal  bebarangoltam az egész országot s 
több környező országot is; népes családommal minden évben többször is 
tartottunk rövidebb-hosszabb családi túrákat,  de ezek az évek már 
elmúltak.  Autóm ugyan még  van -- a legutóbbit egyik unokám használja 
--, de én tavaly már abbahagytam az autózást. Jogsim még most is van. Ha 
olykor IC-kocsiban utazom, azzal igazolom kilétemet, s koromat, de 
egyébre már nem használom.  Tudnia kell -- talán tudja is --, hogy már 
nyolcvanas éveimet taposom. Abba a korba kerültem, amelyben már minden 
nehéz. Egyik háziorvos lányom nemrégiben azt mondta, tréfásan: "Apuska, 
te egy igazi terminátor vagy", de a tréfálkozós hang ellenére, sajnos, 
igaza van, ugyanis egy térd- és két csípőprotézist hordozok magamban, s 
ez nagyon megnehezíti a járásomat. Ezenkívül tucatnyi bajom is van, mint 
minden más hasonló korúnak; nem is részletezem. Majd ha János is 84. 
évében lesz -- mert remélem, lesz! --, emlékezzen vissza ezekre a soraimra!
                            A lényeg az, hogy néhány év óta már 
semmilyen meghívásnak, bármilyen kedves invitálásról van is szó, nem 
tudok eleget tenni. Nem járok ki barátaim, kollégáim temetésére sem, 
legföljebb az Édes Anyanyelvünkben  -- lapomban, amelynek felelős 
szerkesztője vagyok -- írásban búcsúzom el tőlük. A pár nap múlva 
megjelenő idei második számunkban történetesen Szűts Lászlótól, akivel 
három évtizedig dolgoztam együtt. Bármily kedves, szívmelengető János 
meghívása, bármennyire igyekszik nekem, a volt pesterzsébetinek kedvet 
csinálni egy Wekerle-telepi látogatásra, kérése teljesítésére már nem 
vállalkozom.  Inkább arra kérem, hozzátartozóinak is mondja meg: 
szívesen találkoztam volna velük is, ha nem szállt volna el felettem 
olyannyira az idő, ahogy elszállt, de az idő kerekét eddig még senki sem 
tudta visszaforgatni, én sem tudom.
                          Annak természetesen semmi akadálya, hogy a 
kötetéről szóló gondolataimat -- vagy levelezésünket -- közzétegye a 
honlapján. S ha újabb kötete jelenik meg, s azzal is megtisztel, 
természetesen azt is örömmel fogadom. Őszinte nagyrabecsüléssel s igaz 
barátsággal üdvözli: Grétsy László

 

Dr. Grétsy László 84 éves. Isten tartsa meg sokáig, míg a három tenger kiszárad bokáig. A MTA tagja, az Édes Anyanyelvünk felelős szerkesztője; „Álljunk meg egy szóra” című műsorára mindannyian emlékszünk, az 500. adása nívódíjat kapott – nagyon gazdag munkássága van – ha már a díjaknál tartunk, akkor  2004-ben Príma  díjas, 2007-ben Magyar örökség díjas, 2012-ben Prima Primissima díjas. Boldog vagyok, hogy legnagyobb nyelvész professzorunkkal levelezhetek.

 Juhos-Kiss János, Budapest, 2015. 03. 24.

 

Könyvtárellátó Nonprofit Kft.  I 1134 Budapest, Váci út 19. Pf.204. I  Tel: +36 1 237 6964  I  Fax: +36 1 349 8383  I  www.kello.hu  

Piros pipacs a vágy : válogatott versek / Juhos-Kiss János ; [... illusztrációk Juhos-Kiss Sándor]

Kabdebó Lóránt 1936- (előszó). Budapest : BBS-INFO, cop. 2014

ISBN: 978-963-9425-99-6 fűzött : 2500,- Ft 232 p. ; 21 cm

Új Könyvek tételszáma: 201415213 

Az erdélyi születésű, 1988 tavasza óta Magyarországon élő költő válogatott verseinek foglalata a kötet. Érzelemgazdag  gondolati lírája a  kapaszkodók keresésével és a hajdani lelki fogódzók megidézésével elfoglalt intellektus tükörképe, miközben a szerző igen érzékenyen szól etikai-morális kérdésekről, nemzeti sorskérdésekről és személyes bánatokról. Vallomásos lírai darabja (Láttam) a lét tapasztalatainak racionális-emocionális summázata, ahol egyenrangúan jelenik meg a világértelmezés kísérlete és önnön, szeretetre való képességének vizsgálata. Kereső, hiányait megfogalmazó lírikus Juhos-Kiss János, aki bizonyosságot és lelki biztonságot a szülőföld kötésében és a szeretet kiteljesedésében (Széki gyökerek, Csakazértis stb.), illetve minden körülmény között vállalt magyarságában talál (Elbúcsúzom). Ám a szűkebb pátria, az együvé tartozás és a szerelmes ragaszkodás érzése már-már zavartalan harmóniája fölborul, ha a költő eltávolodik otthonától, ha kizuhan a nagyváros ürességébe, bizonyosságok és kapaszkodók nélküli életsodrásába (Létezésünk kötelesség; Világvárosban). Költői képei az évek előre haladtával mintha még hatásosabbak és találóbbak lennének: "a szenilis vén tél minden értéket elprüszkölt" (Erdély); "meresztem szív-szemem" (Várom, hogy visszajöjjön a szerelem). Mindeközben számos versformát és alakzatot kipróbál: feszes lüktetésű gondolati lírát, kötött ritmusú dalformát, prózába hajló, dialógusokkal élénkített verset és képverset egyaránt ír; a vallomás elragadtatott heve éppúgy jellemzi, mint a hűvös, távolságtartó elemzőkészség; játékosság és hagyománykövetés egyaránt a sajátja; olykor vizionárius, máskor pontos realista; egyszer bódult szerelmesnek, másszor mindentudó fennhéjázónak tűnik föl; tud bukolikus stílusban szólni a természetről, de a neoavantgárd életérzést is ismeri. Bármilyen formában és tónusban, alakzatban és stílusban beszél - mindig ugyanaz marad: az életbe kivetett kereső lélek, hiánylény, örök gyermek.  Az értékes kötetet, amellyel érdemes minden versszertőnek megismerkedni Juhos-Kiss Sándor fölkavaró hatású rajzai illusztrálják. "www.kello.hu © minden jog fenntartva"

-- JUHOS-KISS János a Mezőség szülötte, erdélyi magyar újságíró, költő, író, tanár. Legutóbb ismertetett műve: Életra-halálra (200304250) 

Tárgyszó:

magyar irodalom

vers 

ETO: 894.511-14Juhos-Kiss J.

Raktári szakjel: J 94

Nyelv: *Magyar

A leírás forrása: KELLO. A leírás nyelve: hun.

 

 

 
 

 

Profilkép



Utolsó kép


Elérhetőség

Juhos-Kiss János

+36-30-310-59-57

juhoskiss@yahoo.com

Levelezőlista



Archívum

Naptár
<< Július / 2018 >>


Statisztika

Online: 2
Összes: 148448
Hónap: 2644
Nap: 60